Tudom fura kérdés lesz, de mitől tudnék egy kicsit nyíltabb lenni az emberek felé?

Miért kéne egyből megnyílni akárkinek is? Az természetes, hogy az ember a kapcsolataiban óvatos, és minél idősebb (értsd: tapasztaltabb) lesz, annál óvatosabb lesz bennük.

Vannak elcseszett osztályok, ahol elvétve van csak normálisabb alak, vagy egyáltalán nincs is. És olyan is előfordul, hogy normálisak ugyan, csak nem olyan lelki beállítottságúak, mint mi, és nincs velük miről beszélnünk. Persze egy osztályban ebből gond is lehet: a gyerekek a legkegyetlenebbek a világon, és ha látják, hogy különbözöl tőlük, akkor gyakran rádszállnak.

De ez van, ha sikerül tudomásulvenned, akkor nem fog zavarni még ez sem.

Ha azonban egyáltalán nem tudsz megnyílni sehol senkinek, akkor lehet, hogy veled is van valami baj. Ha ez a helyzet, akkor azt javaslom, próbálkozz meg azzal, hogy nem te nyílsz meg mások felé, hanem próbáld meg te megnyitni őket. Ezt feltétlenül őszintén kell megtenned, egy egészen fiatal gyerek is észreveszi, ha csak mímeled az iránta való érdeklődést.

Azonban ha találsz olyat, akinek tényleg élvezed a közelségét, akkor nem lesz gond odafigyelned rá, érdeklődni az élete, a véleménye, stb. iránt, és magad is meg fogsz lepődni, mennyire szeretnek az emberek önmagukról beszélni valakinek, aki meghallgatja őket. És akkor néha te is késztetést fogsz érezni arra, hogy elárulj magadról dolgokat, pl. ezt már én is éreztem egyszer, amikor..., vagy erről nekem az a véleményem, hogy..., velem is történt egyszer hasonló, amikor..., stb.

Persze csak módjával, lépésről-lépésre, egyfajta egyensúlyt tartva a kölcsönös "megnyílásban". Ne félj időt hagyni a kapcsolatoknak, hogy megerősödjenek: a fát sem döntik egy csapásra.