Miért ennyire anyagias a legtöbb ember?

Mikor megtudják hogy gazdag vagyok, megrökönyödnek, hogy akkor miért nem "adok magamra" jobban.

Nem járok Armaniban és Gucciban, mivel ugyan azt vagy még jobb minőségű ruhát megkapok az áruk töredékéért is. Nincs luxuslakásom, mivel kis házban is vidáman elvagyok egyedül pici kerttel, csak macerás lenne nagy villát rendben tartani. Szerintem a sportautó is butaság azért hogy csak nézegessem, ha ritkán járok el valahova, akkor is betartva a sebességkorlátozást. Amúgy is a tömegközlekedést praktikusabbnak tartom. Nem iszok 100 ezres whiskyket, csak mert telik rá, ha nekem az 5-6 ezres is ízlik és nem érzek különbséget.

És sorolhatnám még.

Tényleg szükségesek ezek a státuszszimbólumok?

Nem vagyok zsugori, nem spórolok ész nélkül, (sőt, rengeteget adakozok különböző alapítványoknak és rászorulóknak), de feleslegesen nem is szórom a pénzt.

Szörnyen zavar hogy minden haver mikor megtudja hogy jól megy sorom, nagyon megváltozik, nem érdekli őket onnantól hogy ki vagyok, csak az hogy hogyan tudnának lehúzni. Hirtelen sokkal szorosabb barátságot akarnak vagy irigyek lesznek és elmondanak mindennek csak mert huszonévesen kis üzleti érzékkel többre vittem mint ők évtizedek kemény munkájával.

Minden lány akivel kezd alakulni valami, ahogy megtudják hogy gazdag vagyok, hirtelen aranyásó lesz és elvárja hogy elhalmozzam minden jóval. Amit meg is tennék magamtól is, de mivel átvált követelőzésbe a dolog, illetve már nem magamért szeret, részemről gyakran vége is a dolognak.

Már ott tartok hogy sokszor direkt hallgatom el a vállalkozásomat, vagy tagadom le ha kérdeznek róla, annyira vágyok arra hogy az emberek magamért szeressenek.