Volt már olyan élményetek, hogy találkoztatok egy híres emberrel, de bunkón, bántóan viselkedett? Vagy legalábbis nem úgy, amire számítottatok?

Presser Gábor

Még a 2000-es évek közepén a Lukács Fürdőben dolgoztam, kb. diákként, mint információs, jegykezelő. Presser jött fürdőzni, belépésnél semmi baj nem volt, viszont kifele menet nem fogadta el a bérletét az automata (akkoriban kártyás rendszer volt, amit be kellet dugni egy gépbe és nyílt a forgóajtó), próbáltam neki vagy háromszor, de valami hiba volt. Már sor alakult ki, mikor fennhangon, dühös fejjel kijelenti, hogy neki erre nincs ideje és átmászott a forgóajtó rúdján, aztán kiviharzott. Na most ez baromi szabálytalan volt, két kamera is vette a kijáratot, az ilyen szitut meg kellett magyarázni a főnöknek, tehát baromi kellemetlen helyzetbe hozott a viselkedésével.

Tök mindegy, hogy ismert ember, rá is vonatkoznak a szabályok.

De volt bent a Gálvölgyi is, hasonló helyzet állt elő, annyi különbséggel, hogy őt második próbálkozásra sikerült kiengedni. Na, ő csak nevetett rajta és még valami poént is eleresztett, aztán teljesen normálisan elköszönt.

Berényi Miklóssal találkoztam Nyíregyháza sétálóutcáján egy téli estén, szerintem a feleségével volt és egy másik férfivel. Utólag vettem észre, odamentem hozzá oldalról, mondtam, hogy elnézést, szabad egy fotóra? Majd teljesen úgy, ahogy a Barátok Köztben szokta, így sármosan odafordult, volt egy kis hatásszünet, és pont úgy mint a sorozatban, ugyanazzal a hangleejtéssel válaszolt, mintha Nórának kellett volna mondania, hogy "phersze".

Aztán egyszer Debrecenben sétáltam a főutcán, közel a térhez már rengeteg kiülős vendéglő van, láttam, hogy éppen jön kifelé Mucsi Zoltán és egy másik férfi és leültek egy asztalhoz. Azonban Mucsi elég gondterheltnek tűnt és szomorúnak, úgyhogy inkább nem akartam zaklatni egy képpel, úgyhogy csak továbbmentem.

Voltak focisták is akikkel fotózkodtam, mind normálisabb volt, mint aminek hittem őket (külföldiek). Általában a magyar focisták azok, akik flegmábbak és parasztabbak, főleg a fiatalok, mert elhiszik magukról. Nyíregyházi szlovák és szerb válogatott játékosok pedig milliószor normálisabbak voltak, még viccelődtek is, mondtak 1-2 magyar szót és simán beálltak képre.

Csonka Andràs.

Akkor lattam elöször vkit a tv böl. Le voltam nyügözve :)

Erre odavàgta hozzam grimaszolva bunko fejjel, hogy "báá"

20n

#11:

Nem értem mi a frászt pattogsz, az nem a Presser hibája, hogy ti ott töketlenkedtetek azzal az izével, ő neki meg nyilván volt még más dolga is, és a ti szerencsétlenkedéseitek miatt ott kellett volna időznie ki tudja meddig. Persze, mindig a másik a hülye, ugye.

#17

Nanana öreg! Mit szólsz itt be? Presser fan vagy? Vagy mi van veled?

Kérdező kérdezett, én válaszoltam, mert nekem ez anno kellemetlen volt. És ha figyelmesen elolvasod, a gép volt szar vagy a kártyája, nekem akkor ott egyikre se volt ráhatásom, ezt idáig fel tudod fogni? Meg, hogy biztos volt más dolga... Komolyan? Ez eszembe se jutott :D csak tudod másoknak is, akikkel előfordult hasonló incidens, mégis kibírták, na ez a különbség!

Azt hiszed baromi okos vagy, közben fogalmad nincs, hogy miről írkálsz!

Egy híres zenész... szeretnék annyira korrekt lenni, hogy nem írom le a nevét...

Amikor koncertet adott a városunkban, a gitártanárom, aki ismerte, felvitt a színpad mellé, ahol az illető készült. Ez abból állt, hogy ott ült szédelegve. Egy beivott öregembert láttam benne, de illendően bemutatkoztam, jó koncertet kívántam és autogramot kértem. Aláírta a poharamat, s mintha valamit mondott is volna, de nem lehetett tudni, hogy mit.

A menedzsere a színpad oldalában lázasan számolta a pénzt. A zenészember lenyomott pár dalt, kb úgy kellett feltámogatni. Semmi különös, semmi tűz. Aztán elment.

Furcsa érzésekkel vittem haza a poharat. Beraktam a spájzba. Fél év múlva - minden különösebb érzés nélkül - kidobtam.