Van élet 25 felett?

Nyilván nem mindenki egyforma, de nekem is kimaradt az Erasmus, bántam is nagyon. 30 éves koromban, már kétgyerekes anyaként jött aztán a lehetőség, és kimentünk családdal külföldre néhány évre. Nem állítom, hogy mindenben a legszuperebb volt, pár év múlva haza is jöttünk, de kaland az volt benne bőven, és egy pillanatig sem bánjuk, nagyon jó volt. :)

Most 35 vagyok, és nagyon örülök, hogy nem vagyok már huszonéves. Kívülről nézve valószínűleg "kispolgári" életet élek, de belül igenis nagyon izgalmas. Egy éve végezhetem azt a munkát, amit gyerekkorom óta szerettem volna, csak soha nem volt rá lehetőségem, közben rengeteget olvasok, és folyamatosan alakul a világnézetem az új információk hatására.

Figyelj, apa, nem kell 40 évesen úgy kinézni, mint egy szärdarab. Küzdeni kell érte. És akkor nem vagy leírva. Nehogy azt hidd, hogy a sok vénember azért olyan, mert annyi éves. Azért olyan, mert úgy jó neki, tesz az egészre. Az én szüleim 80 évesen körbefutják a Margit-szigetet, mástól meg 50 évesen már nem kérik a buszon a személyijét, mert alig tud már föllépni a buszra.

És bizony ez csak külsőségekről szól, sőt, az is csak belülről fakad.

Ne félj az öregedéstől, maradj nyitott, élj...

Nekem volt életem előtte és utána is. Neked előtte nem volt és szerintem ne várd a csodát, mert ha nem változtatsz drasztikusan, utána sem lesz.

Ezen az oldalon minden ember azt hiszi, hogy bebábozódik, mint a hernyó, aztán majd kikel és lesz belőle moly vagy pillangó... Az élet nem-így-működik. Vagy építed és alakul, vagy szarsz bele és ugyanaz a szar maradsz, csak vén szar.