Szerintetek mennyire jellemző hogy valaki alig néz filmet?

Egy picit dősebb vagyok a kérdésben említett korosztálytól. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi filmet nézek meg évente. Tv-t már tíz éve száműztem az életemből. Ismerőseim többsége filmes, sorozatos típus, ha ilyen téma van, én nem érzem magam kellemetlenül, annak ellenére, hogy volt már aki úgy nézett rám, mint egy barlanglakóra, mert "azt" a sorozatot mindenki nézi /ismeri, hogy-hogy te nem..

Meg egyáltalán nem értik, hogy mit lehet csinálni tv és filmek nélkül. A munka és a házimunka ill. egyéb teendők mellett olvasok, hangszeren gyakorlok, sétálok, futok, vagy csak csendben elmélkedem.

Ha már nézek valamit, akkor vagy természetfilm, animációs, vagy olyan, amin lehet gondolkodni, és tényleg mélyebb mondanivalója van.

Régebb, kisebb koromban, nagyon kevés filmet néztem. Nem is igazán kötöttek le. De az utóbbi pár évben elég nagy filmes lettem, és vannak olyan időszakjaim, hogy 2 hét alatt mindennap nézek egy filmet, ez egyfajta rituálém, jó kikapcsolódás.

Pont amiért anno nem néztem őket, azért maradt ki nagyon sok klasszis, "kötelező" darab, pl. Bud Spencer, Rambo, Van Damme, Steven Seagal stb filmek.

Én se nézek sok filmet, viszont képes lennék egész nap sorozat/animemaratont tartani, meg van hogy egy könyvet kiolvasok egyhuzamban.

18/L

1. Nem nézek filmeket, csak 1-2 sorozat van, amit az evéssel és ivással egyenlő már nálam, plusz nagyon kevés anime, de abból tényleg kevés tud megfogni. Az ismerettségi körömből nem tudom hányan nem néznek, de szerintem mindeni néz. Nem tudom mi oka van, egyszerűen nem vált az életem részévé és mivel minden filmnek külön története van, nem mint egy sorozatnak vagy játéknak, ezért nehezen kelti fel az érdeklődésemet, egy olyan világ, amiről semmit sem tudok, nagyon unalmas tud lenni 2 órán kersztül.

2. Nem maradok ki teljesen az ilyen beszélgetésekből, esetleg félig. Utánakérdezek, hogy milyen a film, hagyom, hogy beszéljenek róla, hátha felkelti az érdeklődésemet, de tényleg sokan úgy könyvelnek el, mintha semmiről nem lehetne beszélgetni velem.

A 10. válaszoló voltam. Annyit tennék hozzá, hogy egyetemi éveim alatt albérletben laktam, ahol külön szobában voltam, csak a főbérlőnek volt tévéje. Itt a tévézésről is eléggé leszoktam, és rájöttem, nincs is rá igazán szükség. Így a filmek is jobban kiszorultak, azon túl, hogy amúgy se nagyon érdekeltek.

Továbbá, olyan a világnézetem, meggyőződésem, és az ismeretségi körömé is nagyrészt ilyen, hogy magát a tévézést és a filmeket nem tartjuk túlságosan építő dolognak, így önszántunkból nem nagyon nézünk tévét (bár nem tiltja senki). Például a hírek sem lélekemelőek sokszor: meghalt, felrobbant, kigyulladt, megölték, stb., és ezt napi szinten hallgatni depressziós lenne az ember. A filmekben is eléggé gyakori az olyan jelenet, ami világnézeti szempontból megüt egy nem kívánatos mércét (szexuális jellegű, ill. lenge ruhás jelenetek, ill. utalások, ill. eleve a szereplők életvezetése nem követendő példa számunka nagyon sok esetben). Természetesen nem mindegyik film ilyen és sok filmből lehet tanulni.

Nekem ez az egész pont beleillik a személyiségembe. Ahogy írtam, a hosszú ideig üldögélés egy helyben nem köt le, és alkotni szeretek, akár pl. zenét szerezni.

Mivel sok, hozzám hasonló világnézetű emberrel tartom a kapcsolatot, velük nem is zavaró, hogy ezen a téren nem vagyunk tájékozottak. Más emberekkel jöhet ez jobban elő.