Tényleg velem van a baj?

Igazából sosem voltam valami nagy társasági ember, mindig is introvertált személyiségjegyekkel voltam megáldva, így sokkal jobban éreztem magam egyedül. Valahogy jobban kijöttem saját magammal már gyerekként is, idegesített a többi gyerek, zavart, hogy nem figyelnek arra, amit mondok, vagy ha éppen megértették, akkor meg szimplán nem érdekelte őket.

Jelenleg 16 éves vagyok, helyi barátaim pedig csak a suliból vannak, de velük sem beszélek sokat. Inkább "ibff"-ekkel, akiket inkább neveznék barátoknak, mint az eddigi összeset együttvéve. Tudom, ez most egy ilyen "haragszom a világra" monológnak tűnik, de annyira belefáradtam, hogy folyton feszengjek, kellemetlenül érzem magam, ha például olyan valakivel kell beszélgetnem, akivel nem is akatok, dehát hallgatni még kellemetlenebb. Nem akarok extrovertáltabb lenni, mert nekem tökéletesen jó így, csak elgondolkodtam, hogy akkor én most selejtes vagyok? Vagy túl karótnyelt? Magamnak való? Igazából mem tudom, hogy mi volna a helyes megfogalmazás...