Miért érzek így minden emberrel kapcsolatban ( hosszú)?

Ma voltam egy gimnáziumi nyíltnapon, ahol a csak pár évvel idősebb diákokhoz sem tudtam hozzászólni, mert annyira féltem tőlük. Erről jutott eszembe, hogy mi bajom lehet.

Kezdem az elejéről: mindig is féltem az emberektől, nem tudok idegenekhez szólni, családtagokhoz se nagyon, ez alól szüleim sem nagyon kivételek.

Óvodobán és alsó tagozatban egyáltalán nem voltak barátaim. Most van pár barátom, de velük sem tudok személyesen beszélni, mert akkor kényelmetlenül érzem magam, csak messengeren. Ha személyesen kell beszélnem emberekkel akkor elkezd remegni a kezem néha, de mindig elkezdek fázni, mintha a 10 fokos Balatonba mentem volna bele.

Ha mondok egy viccet, és valaki nevet rajta, akkor azonnal olyan érzésem van, hogy csak kigúnyól. Néha olyan érzésem, hogy az egész osztály összeesküdött ellenem, és valamire készülnek ellenem. Sok ember között nagyon ideges vagyok, ezért nem szeretek tömegközlekedést használni. Ha tesiórán bedobom a labdát a kosárba, kosárlabdán, akkor mindig megbánom, mert olyan érzésem van, hogy valamilyen módon a másik csapat bántani fog. Lehetne azt mondani, hogy ne játsszak, de testnevelésen muszáj. Apámmal egyáltalán nem tudok beszélni, bár ő körülbelül le se sz@r, anyámmal se tudok nagyon beszélni, ő is olyan "csinálj amit akarsz" típus, például egyikőjüket se érdekli a továbbtanulásom, hasonlók. Tágabb családnak köszönni is alig tudok, mert elcsuklik a hangom. Ez az egész félek az emberektől dolog akkor erősödött fel, amikor felső évfolyamba kerültem. Néha gondolkozok azon, hogy elmondjam a szüleimnek, de semmi velem kapcsolatos nem érdekli őket, csak a h*lye barátaik meg a telefonuk nyomkodása.

Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek mi bajom lehet, és kihez forduljak vele?