Milyen az egyetemi élet?

baromi sok dologtól függ. Én nagyon élvezem, most kezdtem a 2. évemet. Szerencsém volt, alá kell írjam, a szaktársaim nagyon jó fejek, csoporttársaim annál inkább, és miután gólyatábor-szervező is voltam idén, ezért más szakokról is nagyon sok új embert ismertem meg.

Ha jelentkezel elég egyetemi eseményre, mint szervező, vagy csak segíteni, vagy akár te magad hozol fel egy esemény-ötletet, akkor általában jól fog telni az egyetemi élet. Persze ehhez szerencse is kell, meg az is, hogy merjél tenni érte.

Van jó és rossz oldala is. Nekem az a tapasztalatom, hogy tanulás, fejlődés, önállóság szempontjából egy nagyon jó dolog, azonban társas kapcsolatok, közösség, élmények tekintetében viszont csalódnom kellett, mert többet vártam az egyetemtől. Mindenesetre az biztos, hogy tényleg nem olyan, mint a filmekben:)

Én nagyon nagyon élvezem, hogy picivel szabadabb lehetsz, több döntést bíznak rád és már inkább felnőttként kezelnek. Nyilván vannak kötöttségek, mert pl. azt az órát tudod felvenni, amit meg is hirdetnek, vannak katalógusos órák, rendszeres feladatok (pl. beadandók, zh-k) stb., de azért mégis lehet lehetőséged kiválasztani a számodra megfelelőbb kurzust, vehetsz fel szabválokat, szaktól függően specializálódhatsz (de ugye ideális esetben már eleve jó dolog, hogy azt tanulod, ami érdekel), lehetsz szakkollégista, csatlakozhatsz egyetemi szervezetekhez stb. Nálunk a tanárok is nagyon segítőkészek, szinte bármivel meg lehet őket keresni, támogatnak, adnak tanácsokat és komolyan is vesznek, megkérdeznek, elmondhatod a véleményedet stb., szóval tényleg nem egy kis lüke diákként kezelnek, akinek majd behívják az anyját/apját a fogadóórára. Nálunk elég sok előadás is van mindenféle témában, jönnek vendégoktatók, szakemberek. Úgyhogy én azt gondolom, hogy szakmailag elég sok minden adott és itt már tényleg csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki ebből, mert van lehetőséged választani, tanulni, fejlődni. Valamint pluszban ugye mindent magadnak intézel, te osztod be az idődet, picivel hosszabb távlatokban kell gondolkodni, picit összetettebb is a dolog, akár kolis is vagy (én pl. igen) és ez azért nagyot tud lendíteni az önállóságon is.

Viszont szerintem sokkal nehezebb jó kapcsolatokat kialakítani, mert míg középiskolában vagyunk 20-30 fővel egy osztályközösségben, addig egy szakon ennek a sokszorosa a jellemzőbb. Én egy ilyen középméretű szakon tanulok (70fő+tanári szakosok is hozzánk csapódnak), de itt is azért nekem furcsa volt megszokni, hogy szinte minden órán másokkal vagyok és nem ismerek senkit. Lehet, hogy kisebb méretű és családiasabb szakokon ez jobban működik, de itt igazából nem érzem azt, hogy akkor mi most egy közösség lennénk. Talán a szakkal is kapcsolatos, hogy itt annyira nem is barátságos, szociális típusú a legtöbb hallgató, sokan inkább elvonulnak mindenkitől távol, egyedül ülnek le, nem beszélgetnek, nem ismerkednek, nem járnak össze. A koliban sincsen meg ez a közösség érzés, mert mindenféle karról vannak hallgatók (én pl. most BTK-s hallgatóként orvosisokkal lakok együtt), nincsenek közös programok, még a szobatársaimmal is ritkán látjuk egymást, nemhogy mondjuk ismerjem a mellettünk lakókat. A szórakoztatóbb vagy legalábbis nem tudományos egyetemi programok nem túl gyakoriak, vannak bulik, kocsmatúrák vagy főzőverseny és hasonlók, de ezeken is nagyon sok és mindenféle ember van, összecsoportosul minden kar stb., úgyhogy nem annyira közösségépítő programok ezek. Valamint azért az egyetem is elég sok időt el tud venni, emiatt eleve kevesebb időd van szabadidős programokra.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy teljesen átlagos korszak volt. Sok utazással, amit önként vállaltam.

Barátnőm viszont nagyon élvezte egy másik karon az egyetemi létet, sok külföldi ismerőse lett, házibuliztak, ilyesmi.

Igen, jól írták, személyfüggő.

A munkát (külföldön) vagy az okj-s képzést sokkal inkább tudom ajánlani neked.