Mit tegyek, hogy ne én legyek mindig a "béna"?

Nem vagyok egy magabiztos ember, de jó pár év alatt megedződtem annyira, hogy már próbálom megoldani a helyzeteket több - kevesebb sikerrel.

Sokszor előfordul, hogy valamit nagyon szeretnék elérni, de minél jobban akarom, annál jobban nem megy. Májusban lett egy új munkahelyem, nehezen tanultam be, de sikerült. Sokszor akadnak olyan helyzetek, mikor nem én rontok el valamit, mégis engem vesznek elő. Szabadnapos voltam és a főnök engem szidott meg, mert napok óta nem volt elvégezve egy feladat. Mondtam, hogy én nem voltam itt.

Be kellett tanítanom egy új embert, mindezt úgy, hogy már elkezdtem a munkát, akkor jött a főnök és mondta, hogy ma jön egy kolléga, mutassam meg neki a teendőket. Nem volt nálam és nála sem papír, egy nap alatt nem lehet ennyi mindent megjegyezni, de nem gondoltam, hogy csak egy napos betanítás lesz. Pár nappal később engem ellenőrzött a főnök, hogy jól csinálom e a munkám (tudomásomra jutott, hogy a friss kolléga nem jól csinálta meg a feladatát, természetesen én már tudom, hogyan kell csinálni). Hallottam, ahogy a főnök beszélt telefonon valakivel és mondta, hogy én jól csináltam meg azt a munkát, nem velem van a baj. Azóta újabb emberek jöttek, de nem én tanítom be őket.

Még nem tudnak mindent, ezért természetes, hogy vannak hibáik, de ezért is engem vontak kérdőre. Mondta a főnök, hogy azt nem úgy kell csinálni. Mondtam, hogy én tudom, hogy mi a menete. Nem mondott semmit.

Más emberekkel is együtt dolgozunk, minden nap érintkezünk velük, ők azt mondják, nagyon jól teljesítek.

Egy nő két éve itt dolgozott, augusztus elseje óta nem jön, családi gondok miatt. Ezért mi isszuk meg a levét (főleg én), alig van szabad napunk ( mindenkinek van dupla napja minden hónapban, csak nekem nincs, ha baj volt, mindig engem használtak mobil emberként). El mertem mondani a véleményem, mondtam, hogy ez így nem jó, meddig várunk még rá? Mi lesz, ha hónapokig nem jön vissza? Mondták, hogy lesz új ember, de ha vissza akar jönni a kolléga, vissza fogják venni. Ezért is én vagyok a rossz, mert mertem feltételezni, hogy nem fog vissza jönni. Nem mondtak semmit, de érezhető, hogy nem tetszett nekik.

Volt egy másik munkahelyem még ez előtt, onnan eljöttem, mert számukra túl kedves voltam. Meg is jegyezte az egyik volt kolléganőm, hogy ő nem tud örökké vigyorogni, mint én. Mindig én kaptam a rosszabb és a legtöbb munkát, ha nem végeztem időben, üvöltöttek velem. Pedig tényleg igyekeztem. Akkori kollégám mondta is, hogy rengeteg dolgot csak én csinálok meg. 3 hónapig bírtam, felmondtam.

Többször is előfordult, hogy olyan barátokra találtam, akik először nagyon kedvesnek tűntek, de egyre jobban bele avatkoztak az életembe, egyre durvábban, megalázóbban és idegesítően. Félreértés ne essék, szívesen fogadom mások tanácsait, de ha én úgy döntök, hogy az nekem nem jó, akkor azt fogadja el egy barát.

Őszintén szólva nem tudom, hogy velem van a baj? Mit tegyek, hogy elkerüljem ezeket a helyzeteket? Mindig így járok.