Élvezheti az életet, szórakozhat egy olyan valaki, akinek már véget ért az élete? 30F

Sajnos néhány hónappal ezelőtt 30 éves lettem. Két dologban reménykedtem: vagy nem élem meg ezt a kort, vagy addigra megoldom a gondjaimat. Sajnos egyik sem teljesült (sőt, a helyzet még súlyosabbá vált bizonyos szempontól). Sajnos az elmúlt néhány évvel ellentétben, az öngyilkossághoz gyáva vagyok, így marad az "élet". A pokoli, sz@r élet. Nekem nem sikerült beindítani, elindítani az életemet. 30 felett pedig már feleslegesnek érzem próbálkozni, ilyen öregen már nem fogok "ugrálni". Az életet elég egyszer elrontani. Onnan már menthetetlen vagy. Nekem pedig többször is sikerült elszúrni. Ugyebár a boldogságot nem mindenki érdemli meg. Vannak, akik akármit tesznek, próbálnak, soha sem lesz öröm az életükben. Karrierem nem lesz, nem lehet. Pénzem sem, hiszen a pénzt nem mindenki érdemli meg. Ez jutott nekem is. Ez 51%-ban azért van, mert az élet gyűlöl és tönkre akar tenni, 49%-ban pedig a saját rossz döntéseim eredménye. Van, akit szeret az élet. Nekik sikerülhet. Ők boldogok lehetnek. A legtöbb embernek viszont ez maga a pokol. Aki azt mondja, hogy élvezi az életet, az nem teljesen normális, vagy nagyon gazdag. Engem viszont elakar pusztítani a sors. Olyan gondokat kaptam, amikről mások álmodni sem mernek. Mindegy is, a lényeg, hogy soha nem lesz jó.

A kérdés az, hogy mit csináljak? Hogy lehetne legyőzni egy ilyen gonosz, kegyetlen, rosszindulatú erőt, mint ez az élet? Túl lehet-e járni az "eszén", ellehet-e érni azt, hogy jól érezzem magam annak ellenére, hogy a sorsom már régen megpecsételődött? Hogy tudnám rávenni magam arra, hogy legalább egy kicsit jobbak legyenek a mindennapok? Sajnos drogozni nem akarok. Ivással ugyanígy vagyok.

Egyébként is, attól még minden rossz lesz.

Tehát a kérdésem az, hogy élvezhetném az életet, ha tudom, sohasem lesz jó? Olyan bűntudatom van, ha pl. veszek egy ruhát magamnak. Hiszen felesleges. Ugyanígy nehezen veszem rá magam akármilyen szórakozásra. Bűntudatom lesz tőle. De valahogy mégis ki kellene bekkelnem a hátralévő időt - szórakozás nélkül is szörnyű lesz, de hátha van egy olyan módszer, amivel nem annyira sz@r.

Tehát hogy lehetne élvezni az életet (annak ellenére, hogy minden elveszett)? Hogy tudnám "rávenni" magam?

30F