Nektek milyen volt az első egyetemi évetek/félévetek?

Most a második féléves vagyok.

Igazából szerintem egész ügyes voltam és kitartó, nem nagyon változtatnék semmin. Esetleg azon, hogy ne az legyen a legnagyobb motivációd a vizsgaidőszakban, hogy mindjárt vége, mert utána rögtön kezdődik a másik, pihenni nincs idő. Én nagyon beleéltem magam, hogy ha túléltem az első félévet, tök jó lesz. De nem :D Csak kifárasztottam magam egyetlen félév alatt, most rosszabbul teljesítek. De legalább nem adtam fel az elején, mint sokan mások.

Ha nehéz szakra mész, annyit tanácsolok, hogy ne vesd bele magad rögtön a bulikba és az egyetemi szociális életbe, mert nagyon a tanulás rovására mehet. Az elején legyen a tanulás a legfőbb célod. És legyél kitartó.

Ki se jártam az első évemet, jelenleg dolgozni fogom és felvételizni egy másik szakra, majd szeptembertől kezdem újra.

Az eleje pokoli volt, katasztrófa az első héten már összeomlás küszöbén álltam, hamar kiégtem, menekülni akartam onnan. Egy hét után kívánkoztam vissza melózni. De "nem adtam fel", telt az idő és beleszoktam, majd kezdtem is kissé megszeretni, nem is olyan rossz, mint amilyennek éreztem az elején.

Nekem nagy buli volt; mivel a gimiben a stréber voltam, az a valaki, aki az édesanyja kedvében jár, stb., így teljesen meg akartam változni - persze nem az, ami a jegyeimet illeti; sokat tanultam; sokszor kb hajnali háromig fent voltam, hogy mindennel végezzek; inkább az, hogy ne legyek a stresszelős, jegyért aggódós, szófogadó valaki - persze egészséges kereteken belül. :)

Ebben sokat segített, hogy külön kerülten Édesanyámtól, így kissé szabadabb lettem.

Tök jó volt, hpgy a diákok egy társukat látták bennem, egy velük egyenlő valakit és nem egy nyomit, mint anno a gimiben.

Amit cikinek éreztem, hogy nem dolgoztam; de utólag visszanézve nem ciki. :)

Nagyon szuper volt minden; felelősen éltem, szabadabban. Első félévben még mindenki mindenkivel ismerkedett, szóval a lukasórákat folyton bandában töltöttük, szabad estéken bulizni jártunk, akkor még nem romlott meg egy nagyon mély barátság (ami később "nagyon durván" ért véget) és, ami a legfontosabb; akkor nem toltam túl a tanórákat - de ez egy másik sztori.

Ezt tudom javasolni; sose vállald túl magad, ne érezd a késztetést, hogy túlteljesíts; ne végezz egyszerre pl két minort, csak, mert bizonytalan vagy, stb.

Tanulás szempontjából nekem mindenképpen nagy váltás volt a gimihez képest, ezért azt tudom tanácsolni, hogy ne aggódj ha a jegyeid első félévben nem lesznek túl fényesek a másodikra belejössz:)

Társadalmi élet szempontjából nekem rossz volt az első félév. Nehezen nyíltam meg a csoporttársaimnak és órák után rögtön mentem haza ami miatt elég magányos voltam. De most második félévre lett jó a helyzet:) most már nagyjából megszoktam az embereket és mindig van kivel beszélgetnem, sőt néha el is járunk a csoporttársaimmal. Ha te is nehezen megnyíló ember vagy akkor mindenképpen hagyj időt magadnak és ne keseredj el ha első félévben meg nincsenek haverjaid.

Illetve azt tudom még tanácsolni hogy jelentkezz mindenféle egyetemi szervezetbe mert sosem tudod hogy hol gyülekeznek az olyan emberek mint te (én második félévben jelentkeztem egybe és nagy szerencsém volt mert pont rengeteg hozzám hasonló ember volt ott és így sokkal egyszerűbb barátkozni)

Ha van még kérdésed nyugodtan írj!

19/l