Milyen egy tanár/tanító számára (kifejezetten) idegesítő szülő?
Olyan amilyen szülő majd én leszek. Orvos vagyok, a négy általánost végzett félhajléktalanok, meg az agresszív majdnem bűnözői réteg után messze a tanár a legrosszabb betegtípus. Szoktunk viccelődni a kollégákkal azon, hogy kéne egy olyan diagnózis, hogy tanár... :-D Mert ők mindent mindenkinél jobban tudnak, de emellett tele vannak pszichés problémákkal, amiket persze szomatizálnak is, és mindezek fejében hiába töltik a fél évet szabadságon mégis ők vannak messze a legtöbbet táppénzen. Ráadásul mindenen hisztiznek. Mindezek után azt hiszem részemről a gyerekemnek mindig igaza lessz a tanár meg panpogjon másnak.
Persze vannak normális tanárok is... állítólag...
Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!
Tíz darab helyesírási hibát számoltam a hozzászólásában.
Tisztelettel:
Egy nem nyelvtantanár
És? Nem hivatalos levelet írtam. Egy névtelen oldalon írtam véleményt,telefonról pötyögve. Továbbá nem az a dolgom, hogy tökéletesen helyesen írjak, hanem, hogy a beteg meggyógyuljon.
Pont ez a baj a pedagógusokkal, hogy egy védett álomvilágban élnek, és fogalmuk sincs, hogy mi a fontos az életben és mi nem. A döntéseiknek nincs közvetlen súlya. A gyerekek egy elcsépelt értékrend szerinti pedagógus világban nőnek fel, ahol egy szifiliszes, alkoholista bunkó a sztár, miközben alapvető biológiai ismereteik nincsenek amik aktuálisan évtizedeket adhatnának hozzá az életükhöz. Az is vicces, hogy azt benyalatjátok velük, hogy mi volt 1222-ben, de arról fingjuk nincs, hogy hogyan zajlott a rendszerváltás, vagy hogyan is zajlik a választás Magyarországon, vagy hogyan működik az EU, vagy akár, hogyan működik egy bank és mi a különbség a valuta és a deviza között... Ezeknek lenne jelentősége.
Ugyan, kérem! Személyeskedés az lett volna, ha rávilágítok, Ön orvos létére milyen gyakran nézi ezt az oldalt. Feltűnően hamar válaszol, mintha nem is egy elfoglalt orvos lenne. Bár, lehet, hogy minden beteg meggyógyult, és ezért van ennyi szabadideje.
Az is személyeskedés lett volna, ha elismerem, hogy Önnek igaza van: valóban kifejezetten idegesítő szülő lesz.
Amikor a gyerek egyest kap, mert nem tanult, és mindenki tudja róla, hogy buta és semmirekellő, de a szülő bejön az iskolába patáliát csapni, hogy miért kapott a gyereke egyest, amikor ő a legjobb, legokosabb, legügyesebb gyerek a világon, természetesen a tanár hibája, hogy egyest "adott" (mintha ezt a tanár a kénye-kedve szerint osztogatná).
Lefordítva: amikor a szülő nem partner a gyerek nevelésében, mert nem hajlandó reálisan látni a gyereket, hanem minden rosszért külső dolgokat okol, jelen esetben a tanárt. Persze, hogy nem a gyereke hibája az egyes, hiszen a gyereke tökéletes. Ha egyest kap, az a tanár gonoszsága miatt van, és ezt fennhangon szónokolva terjeszti is ország-világ előtt. Na, ez az idegesítő szülő, és manapság ezek vannak többségben. Kb. ugyanolyanok, mint a hülye gyerekeik, úgy is kell kezelni őket.
#7
Értem, köszönöm. Én nem ilyen módon tartom magam idegesítőnak. AZt hiszem, kicsit túlféltem a gyereket, mindig aggódok. Pl komoly erőfeszítésembe kerül, hogy ne szóljak a tanítónak azért, hogy a gyerek már 3 napja nem alszik éjjel, készüljön rá, hogy nyűgös lehet, de mindenképpen szétszórt. Aztán immár 3. napja nem szólok, mert majd megoldja (remélem), az ő dolga.
Csak mint olyan ember, aki szintén pedagógusnak készül, nehéz meghúzni azt a határt, hogy meddig segítőkész a szülő és mikortól fontoskodó, zavaró (akár személyes térbe is bemászó), idegesítő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!