Mit csináljak? Hová menjek?

Ha másik iskolába mennél is ugyan ez lenne (nagy eséllyel). Nem te rontodtad el, de azért próbálj 1-2 normális emberrel beszélgetni, barátkozni. Nem muszáj osztálytársnak lennie, lehet évfolyam társ vagy máshonnan is (edzés, másik suli stb).

Anyuddal mindenképp beszélj, neki kell törődnie a lelki állapotoddal. Főleg egy vallásos ember (szerintem) nem mondhat olyat, hogy nem segít a saját lányának.

Probálj meg önfejlesztő könyveket olvasni, hogy megtudd ki miért viselkedik úgy. Tanuld meg kezelni, és elengedni a konfliktusokat.

Nagyon sok problémád lesz még az életben, ha így kilógsz a sorból. Tudom mert én is ilyen voltam.

GOndolom anyud elrendezi annyival, hogy egyházi uliba jársz tehát rosz nem lehet....

Gyerekeken végzett felmérések igazolták, hogy minél vallásosabbak ők, annál kevésbé megbocsàjtóak. Vicces, ugye? Hiszen a tarsolyukban van a tuti mérce, ami nem hazudhat, hehe. Ez persze a felnőttekre is igaz valamelyest.

Édesanyáddal kell beszélned, ő tud rajtad érdemben segíteni, ha akar.

Huh hát figyelj valamennyire átérzem a helyzeted. Én is hívő családból származom s én is úgy döntöttem hogy egyházi gimibe megyek. Igaz én elég liberális vagyok meg az a fajta aki egymagában éli meg a hitét első sorban de nekem is csalódnom kellett az iskolában, a tanári karban és a diákságban olyan téren hogy lelkész tanár bort iszik és vizet prédikál, a diákság nagy része ateista stb.

Ennek ellenére, ha világi szemmel nézzük akkor nagyon jó suli, aranyos a tanári kar és jó a közösség, ha keresztény szemmel akkor vannak kivetni valók nem is kevés. Meg nálunk fenáll tanári részről a "Refishez (református kollégium) ilyen viselkedés nem illik", diák részről meg a "Refis vagyok megtehetem" elv ha valami csintalanságról, balhéről vagy simán züllésről van szó.

Igazuk van az előttem szólókhoz, nem fogsz olyan iskolát (majd később munkahelyet stb) találni ahol minden a te értékrendednek megfelelő. Én ezt úgy oldottam meg hogy keresem az olyan iskolai alkalmakat ahol megélhetem akár személyesen akár közösségben a hitem (ezen felül pedig ugye ott a gyülekezet is), megkerestem azokat a tanárokat, diákokat akikkel tudok ilyensmikről beszélni akár. Ezen kívül pedig én azt az elvet követem hogy hagyni kell a másikat a hitében, nálam baráti körben sosem volt ez (gyerekkorunk óta) vita téma hogy ki miben hisz vagy nem....voltak/vannak/lesznek eszmecseréink de mindig tiszteltük a másik hitét.

Szerintem érdemes lenne így megnézni a helyzetet, az iskolád, tiszteletben tartva más hitét (vagy nem hitét), és kicsit "világi" szemmel nézni a tanáraid, társaid. Attól hogy így nézed őket te nem kell olyanná válj, esetleg kicsit engedned feléjük hogy ne légy annyira kivül álló, azonban a saját határaidon belül. Ha így se tetszik, nem bírod akkor beszélj anyuddal válts iskolát de tökéletest nem fogsz találni sajnos...

bármi kérdésed van, vagy besézlgetni akarsz írj nyugodtan privátban :)