Diszráfiások! Járt még így valaki rajtam kívül a tanárával?

Én általános iskola alsó tagozatában alapból még szerettem olvasni, a szövegértéssel sosem volt problémám, viszont a helyesírásom és az írásképem borzalmas volt, ami miatt rendszeresen kritizált és megalázott a tanárom.

A rossz magyarjegyeim miatt a szüleimtől is rendszeresen megkaptam, hogy milyen szörnyű gyerek vagyok, mennyi probléma van velem. Mindig különféle szövegeket másoltattak velem, hátha attól majd fejlődök, és amikor ez a tervük nem jött össze, csak még idegesebbek lettek, és még többet ócsároltak.

Állandóan azt hallottam a körülöttem lévő felnőttektől, hogy én milyen "lusta" meg "buta" vagyok, hiába próbáltam megfelelni nekik.

Pár évvel később kiderült, hogy diszgráfiám van, ami azelőtt még csak fel sem merült se a tanárom, se a szüleim fejében.

A mai napig úgy érzem, felrobbanok, ha arra gondolok, hogy egy olyan dologért aláztak meg napi rendszerességgel éveken át, amiről még csak nem is én tehetek, ahelyett, hogy utánajártak volna a problémámnak. Mert én 7-9 évesen még csak nem is tudtam ennek a betegségnek a létezéséről, és a felnőttek feladata lett volna tájékozódni és érdembeli segítséget nyújtani a sok szapulás és másoltatás helyett, amivel véglegesen hazavágták az önbecsülésemet.

Ma már ott tartok, hogy keserű szájíz nélkül jóformán rá se bírok nézni egy irodalomkönyvre, mert automatikusan eszembe juttatja a gyerekkori kudarcaimat.

Ezzel együtt az összes többi humán tantárgyat is utálom, hiszen minden kudarcélményem hozzájuk köthető.

Hiába fejlődtem a diszgráfiám diagnisztizálása óta rengeteget, egyszerűen tudat alatt irtózom a humán tárgyaktól. Sokkal több időbe telik megtanulnom a történelem és irodalom tananyagot, mint a fizikát vagy a matekot, mert amint meglátom, hogy mi a téma, hiába olvasom el többször egymás után a leckét, az agyam blokkolja az információ-áramlást, amit csak órák alatt sikerül feloldanom. Bezzeg például biológiából sosem volt ilyen jellegű problémám, azt elég 1-2× elolvasnom és már tudom is, mert a humán tantárgyakkal ellentétben nem irtózom tőle.

Más is jár hasonló cipőben?