Egykori bántalmazó diáktársakat meddig lehet felelőssé tenni az áldozat rossz életéért?

Maximum morálisan lehet "felelőssé" tenni. Minden ember másként dolgozza fel az ilyen piszkálódást. Van, aki simán túlteszi magát rajta, "kinövi", más meg felnőttként is cipeli ezeket a sebeket.

Simán lehet, hogy egyébként is visszahúzód, félénk és szorongó lenne, de elképzelhető, ha a sok bántás nem történt volna meg, akkor jobban ki tudott volna bontakozni. Ezért elég veszélyesek az ilyen gyerekkori gonoszkodások.

Engem is bántottak gyerekként, sokat "segített" abban, hogy introveltált, nehezen megnyíló, bizalmatlan lettem, és társaságban gyakran szorongok. Nekem is sokszor eszembe jut az a pár ember, aki alsó tagozatban csúfolt, lökdösött, stb.

Részed volt benne, de szerintem ilyen helyzetben elsősorban a tanároké és a szülőké a felelősség, akik nem figyeltek oda és nem léptek közbe. Ti gyerekek voltatok, a gyerekek meg nem véletlen szorulnak még nevelésre.

A társadtól persze még mindig van lehetőséged bocsánatot kérni.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy elsősorban mindenki a saját sorsáért felelős. Most már semmire nem megy a volt osztálytársad azzal, ha felemlegeti, hogy bezzeg ha azok a gonoszok alsóban nem izélgettek volna annyit, akkor milyen csodálatos dolgokat tudtam volna véghezvinni. Ezzel semmivel sem lesz előrébb. Bármi is történt a múltban, ő még akármit csinálhat a jövőben. Ugyanakkor ezt ne te mondd el neki - eléggé kéretlen kioktatásnak hangozna, és nem segítenél vele. Annyit tudsz tenni, hogy ha vannak jelenleg barátai, akkor rajtuk keresztül próbálsz segíteni. Meg persze a bocsánatkérés, az fontos. Meg ha neked lesznek gyerekeid, akkor figyelsz arra, hogy ők ne legyenek hasonló bántalmazásnak egyik oldalon nem.

"Felelőssé". Mit értesz ezalatt? Hibáztathat e titeket, vagy valami jogi kérdés akar ez lenni?

Egyértelmű, hogy felelősnek tarthat titeket, és teljes mértékben egyet is értek vele. Gyerekként pokollá tettétek az életét, egy fejlődő jellemét, megaláztátok, bántalmaztátok. Undorító vagy te is, és az akkori társaságod is. Nem tűrnék meg olyan embert az életemben, aki hasonlókat tett, mint ti, szánalmas. Vállalj felelősséget legalább, és tudatosítsd magadban, hogy igen, ezt elk*rtad, de rohadtul.

Ettől függetlenül a lehetősége ott van/volt ennek az embernek, hogy szakember segítségét kérje.

És egyetértek vmelyik válaszolóval, valóban a felnőttek kellene odafigyeljenek ezekre a gyerekekre, viszont neked se kifogás a korod, senkit nem érdekel, hogy gyerek voltál, tudtad, mit csinálsz. Taszító.