Béna vagyok tesiből. Nem akarok tesizni. Mi csináljak?

Én se szerettem, meg esetlen is voltam, vékony létemre, talán a született csípőficamom miatt. Utáltam az olyan gyakorlatokat, mint pl. a kötélmászás, zsugor fejenállás, szekrányugrás, távolugrás, nem bírtam őket megcsinálni. Nekem a cirkuszi állatokra kényszerített mutatványok jutnak ezekről eszembe. Értelmük semmi, a büdös életben nem lesz rájuk szükség. Sosem fogom megérteni, hogy mi a fenének kell készségtantárgyakat, mint a torna, osztályozni?

A gimnasztika még oké, később már sportoltunk inkább, pl. kézilabda, foci, úszás. Mozgásra persze, hogy szükség van. De változtatni kéne több mindenen, ahogy a fenti hozzászólók is írják!

Kitartás, majd vége lesz, erre gondolj. Én is így voltam vele. Volt, ami jó volt. Kosarazni pl. szerettem. Meg úszni, nyolcadikban tanított meg 2 kedves tesitanárom, hálás vagyok nekik érte, mai napig is sokat járok uszodába.

Az a probléma, hogy az iskolai testnevelés tökéletesen alkalmas a mozgás megutáltatására. Az rendben van, hogy van egy tanterv, és egy pár sport alapjait nem árt megismerni, DE: középiskolában már semmi értelmét nem látom sem a tornatermi testnevelésnek, sem a testnevelés osztályzásának. Ekkor már mindenkinek azt a sportot/mozgást kellene űznie, amit szeret, nem Lajos bá sípszavára ugrándozni a zsámolyokon, stb. Ekkorra már mindenki tudja, mit szeret, vagy legalább miben ügyes valamilyen szinten. Pont úgy voltam, mint te, ráadásul a tesitanárok többsége sajnos, finoman fogalmazva rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Legtöbbjük elvetélt sportoló, aki minden csalódottságát és frusztrációját azon éli ki, hogy az általa imádott sporttal szívatja a gyerekeket. Eddig életemben egy normális testnevelő tanárt, pedagógust ismertem meg (sajnos nem engem tanított), akinek az volt az elve, hogy mindenkit önmagához mér, és a duci, ügyetlenebb gyerek is szín ötös lehetett nála, ha próbálkozott, önmagához képest próbált fejlődni, és az országos bajnok sportoló gyerek is lehetett négyes vagy hármas, ha nem vette komolyan a feladatot. És minden piszkálódást csírájában elfojtott.

A kérdésedre visszatérve az a baj, hogy a tanárod nem biztat, nem értékeli az igyekezetedet, nem ad pozitív visszajelzést. Ettől kezdve az a feladatod, hogy .... le magasról az egészet. Találj magadnak egy mozgást, amit szeretsz, azt űzd a szabad idődben, ennyi.