Mi volt a lehető legrosszabb iskolai élményed?
Középsuliban kipécézett egy szaktanár, hogy miért, azt nem tudom a mai napig sem. Nem voltam egy kirívó eset, normálisan tanultam, kussban voltam az óráin is. Mégis engem szivatott, kereste az alkalmat, hogy beégethessen valami ultra cinikus beszólással, amit lehetőleg mindenki más is hall.
Folyamatos megjegyzéseket tett a munkámra, a délutáni elfoglaltságomra, amihez amúgy köze nem volt. Direkt előre ültetett, pedig alapból hátul ültem, csak hogy szemmel tarthasson órán. Érettségi előtt kijelentette, hogy túl sokra becsülöm a tudásomat, aztán csak nekem a tárgyból az emeltek közül a legjobb érettségim az iskolában.
Azt sajnálom, hogy akkor nem álltam ki magamért. Sajnos a szüleim sem törődtek vele. Mély nyomot hagyott bennem, mert a mai napig sokszor álmodok vele, tehát biztosan nem dolgoztam még teljesen fel.
Megbuktam félévkor 8.ban kémia és biológiából. Ugyan az volt a tanár aki mindig egy köcsög volt velem.
De nem sajnálom őt, még mindig ott tanít abban a lepra iskolában minimálbérért.
az egész középiskola...
az osztálytársnőim...
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek ment a zöld kéz. Hát vannak azért durva történetek.
Én is leírom az enyémet.
Előszónak annyit, hogy kiskorom óta rettegek a pókoktól, és ezt sajnos az osztálytársaim is tudták. A harmadikos év végi osztálykirándulás számomra egy rémálomnál is rosszabb volt. Egy erdőbe mentünk egy kulcsosházba, ilyen ottalvós kirándulásra. A ház mellett volt egy kis bódé amiben a tűzifát lehetett tárolni, és abban csak úgy hemzsegtek a hatalmas keresztes pókok. A fiúk jó poénnak tartották, hogy leszedték őket seprűvel, és ránk, lányokra dobálták. Én félve menekültem, és kiabáltam velük, hogy hagyják abba, mert nem vicces. Erre 4 fiú odajött, felkaptak, és bevonszoltak a bódéba. Persze ki akartam menekülni, de nem hagytak, folyton visszalöktek, és közben seprűvel meg botokkal rám seperték az összes pókot, amit találtak. Iszonyatosan bepánikoltam, amikor láttam, és éreztem hogy azok a dögök rajtam másznak. Üvöltöttem, sikítottam, kapálóztam, de ők erősebbek voltak, nem hagytak kimenni, a végén az ajtót is rám zárták. Nekem akkor már halálfélelmem volt. Végül az egyik lány szólt a tanárnőnek, ő mentett ki. Utána még vagy egy órát kell nyugtatnia, mert teljesen sokkban voltam. Ráadásul, ami még megalázóbb volt, hogy félelmemben bepisiltem, és ezt a fiúk is látták, amikor végre kijöhettem. Természetesen mindenkinek elmesélték később, az egész iskola tudta hogy én vagyok a lány "aki egy póktól is bepisil". A kirándulásról még aznap hazavitt anyukám, és a következő évet már egy másik iskolában kezdtem. A fiúk persze beírást kaptak, de ez egyáltalán nem érdekelte őket, fel sem fogták, hogy mit tettek velem nekik ez csak egy jó poén volt.
Nekem hetekig rémálmaim voltak az eset után, párszor még gyerekpszichológushoz is elvittek.
Ez az emlék máig nagyon élesen él bennem, és a pókoktól azóta is rettegek. Viszont annyiban jó volt, hogy egy életre megtanultam, hogy nem szabad kimutatni a félelmeinket másoknak, mert visszaélnek vele.
16.
Velem ugyanez volt, meg középsuliban,csak abbyi különbséggel,hogy velem fiu csinalta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!