Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Miert van az, hogy az osztályo...

Miert van az, hogy az osztályomban utálnak az emberek csak mert ". Csöndes vagyok"?

Figyelt kérdés
Az ofő megkérdezte őjet,h mi bajuk velem.. erre aztbadjak valaszul, hogy ert "csondes"
2018. aug. 6. 22:44
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:
100%
Akkor meg tégy úgy mintha nem érdekelne.Az zavarni fogja őket és elveszítik az "érdeklődésüket".
2018. aug. 6. 23:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 anonim ***** válasza:
Ha látják rajtad hogy felzaklat, zavar amit csinálnak akkor folytatni fogják sajnos. Tudom hogy nehéz, de próbáld meg nem mutatni hogy rossz érzés, ne kezd el velük vitázni, ne érdekeljenek. :) Meg fogják unni, ha látják hogy semmilyen reakciót nem vált ki belőled.
2018. aug. 6. 23:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 A kérdező kommentje:
Rendbsn! Megprobalom. Koszonom szepen 🤗
2018. aug. 6. 23:55
 14/17 anonim ***** válasza:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..


Nyugodj meg, az osztályodat talán igen, de a felnőtt társadalom nagy részét nem ilyen nyomorékok alkotják.

2018. aug. 7. 07:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:

Szerencsére már csak múlt időben kell beszélnem a velem történtekről, de ez akkor is mély nyomot hagyott bennem. Általános iskolában sajnos kifogtam egy nagyon rossz osztályt, ahol nem viselték el a csendes, nyugodt személyiségemet. Alsó tagozaton folyton gúnyolódtak rajtam és kiközösítettek, piszkáltak, utáltak, s bár akkor még csak kisgyerekek voltunk, nagyon mély nyomot hagyott bennem (főleg, hogy a szüleimnek is a tudtára adtam, hogy gond van, de ők tojtak a fejemre, sőt, anyám körberöhögött...), de másodikban lehetett/volt a legrosszabb, egyik szünetben annyira elkeseredtem, hogy véresre karmoltam a kezeim, s sírva könyörögtem az osztályfőnöknek, hogy ne hívja fel a szüleimet...

Felső tagozaton sem szereztem ennél szebb élményeket, néhány gyökér életcéljának tekintette, hogy pokollá tegye az életemet. Folyton megjegyzéseket tettek a kinézetemre, és a jó tanulmányi eredményeim miatt csesztettek, meg piszkáltak csak azért, mert létezem...

Természetesen végig ki voltam közösítve, s nem egyszer fordult elő, hogy álomba bőgtem magam az engem ért atrocitások miatt. Bár igyekeztem nem mutatni, minden reggel sírógörcs és hányinger kapott el, mert mennem kellett az iskolába. Nem csoda, hogy annyiszor voltam beteg...

S ilyenkor mondhatnám, hogy legalább a családom kiállt mellettem vagy valami, de nem. Mint ahogy azt korábban is említettem, anyámék sz*rtak a fejemre nagy ívben, jobban lekötötte őket, hogy egymással és/vagy velem és a testvéreimmel veszekedjenek, szitkozódjanak, fenyegessenek, szidjanak (eltöröm a kezed, dögölj meg, semmit sem érsz, ócska r**anc vagy, semmi sem lesz belőled, minden nő egy k**va, senkiháziak és a többi), ráadásul mindezt úgy, hogy még két utcával arrébb is tisztán hallja mindenki, nem is beszélve arról, hogy ránk soha nem jut egy rohadt fillér sem, de minden más, értelmetlen hülyeségre igen. Tehát, egész életemben egyedül voltam mondhatni, senkivel nem sikerült normális kapcsolatot kialakítanom, a családom nem biztosított számomra sem érzelmi, sem anyagi támogatást, és az iskolában is csak szekálást kaptam mindenkitől, meg hátba szúrást, röhögést. Nyolcadikban már komolyan fontolóra vettem az öngyilkosságot, napi szinten bőgtem el magam a semmin, és már megterveztem, hogyan vetek véget ennek az egésznek, még dátumot is kitűztem, a szülinapom napját. Sajnos nem jött össze, de próbálkozni még mindig lehet... Hiába mondanám, hogy most már vége, mert nincs. Álmaimban gyakran visszajön minden rossz emlék, szó, az osztálytársaim rosszindulatú viselkedése, a szüleim undorító szavai és tettei, és egyszerűen képtelen vagyok csupán a múltamként tekinteni rá, ha még most is jelen van a mindennapjaimban a hatása. Gondolhatnám, hogy végre gimnáziumba megyek és gyakorlatilag elköltözöm otthonról, azonban úgy érzem, mintha rám lenne írva hatalmas betűkkel, hogy "Rúgj belém!", és rohadtul félek, hogy gimiben még inkább kipécéznek maguknak az osztálytársaim, szobatársaim meg úgy mindenki...

Igen, mindezt azért kaptam eddig, mert csöndes vagyok. Remélem, legalább egy köcsöghöz eljut, hogy mire képesek ezek a szekálódások, és minimum elgondolkodik a tettein...

15/L

2018. aug. 12. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:

# 7 Aki esetleg csendes az nem életképtelen!

Az hogy ki hogyan viselkedik a gimnázium alatt nem befolyásolja azt hogyan fogsz érvényesülni az életben.

Ha valaki nem akar beszélgetni akkor miért erőltetné magára ?! Főleg ha nincsenek közös pontok azokkal a "gyerekekke".Pláne ezek után ahogy bántak vele.



Kérdező:szólj vissza nyugodtan de ne túl durván és verekedés végképp ne legyen.

Az hogy létrehoztak rólad egy facebook csoportot érdemes lenne megemlíteni az osztályfőnöknek vagy az igazgatónak..mert már közel zaklatásnak számít.


Ezt már csak mellékesen megemlítem hogy én is ilyen srác voltam engem is "piszkáltak" a csendesség miatt.

Tanárok is elővettek néha ezzel a dumával hogy így mi lesz belőlem stb.

Érdekesség hogy akik piszkálódtak meg nagyszájúak voltak mind lezülöttek nem tanultak tovább otthagyták a sulit vagy apuci anyuci pénzeli őket.Szóval egyáltalán nem életképtelen az aki csendesebb ;)

2018. aug. 17. 18:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim válasza:
Én is csöndes típus vagyok és ezért könnyen piszkálnak jó sokszor, van amikor visszaszólok nekik. Rajtam érzik, hogy még tehetik.
2018. nov. 25. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!