Miért van ez gimiben még mindig így?

Végre már, azt hittem, velem van a baj, mert én is így gondolom :D

Én is utálom, hogy az osztálytársaimtól nem lehet tanulni, sem tanítani. Szakmát tanulunk, tehát 18-21 éves emberekről van szó, de amikor az osztályban ülök, úgy érzem magam, mintha egy csapat szellemi fogyatékos között ülnék. Legjobban még csak nem is a viselkedésük zavar, hanem az, hogy a tanárokat jobban érdekli a sorsuk, mint ők magukat...

Kezdjük ott, hogy minden órát szándékosan zavarnak, hangosan pofáznak, zenét hallgatnak, stb., aztán ha a tanár rájuk mer szólni, hogy legalább csendesebben csinálják már azt, amit, kikérik maguknak, hogy ők amúgy meg se szólaltak, meg ilyesmi, és kezdődik elölről. Minden órán 45 percből legalább 25 azzal telik el, hogy ezeket kell szólongatni...Meg még ezek után csodálkoznak, miért állnak mindenből kb bukásra és a tanárok ahelyett, hogy velünk, normálisabbakkal haladnának tovább az anyaggal, csak nekik tartanak még plusz gyakorló órákat, hogy hátha úgy ragad rájuk valami és végre lesz egy 1-esnél jobb dogájuk.

Már 5. éve hallgatom ezt, hogy jaajj, meg fognak bukniii, nem fognak tudni levizsgázniii, stb., aztán mégis az van minden év végén, hogy egész évben megtanulnak mondjuk 2 leckét vagy csinálnak valami igénytelenül összetákolt kiselőadást és megvan a 2-es. A technikus vizsgán is úgy fogják őket átrugdosni, ahogy érettségin is...

Ez engem is zavar, lehetetlen tőlük haladni... és még engem korlátoztatnak az ofővel, hogy ne legyek aktív órán, hogy "ők is érvényesülhessenek" :'(

A fizika óra nálunk katasztrófa, szegény tanár különfeladatot kell hoznia nekem, mert egyébként szét untam magam... amikor pedig nem hoz, akkor ugyancsak a drága osztály van kiakadva, hogy mi az, hogy a latin ragozást gyakorlom fizikaórán, a "lehetetlen" feladat után, ami (nem vicc, szó szerint ez volt a feladat) az "a" szám elosztása a "b"-vel volt, SZÁMOLÓGÉPPEL!!!

Múlt fizika órán pedig 45 perc alatt, elmélet tanulás nélkül 2 feladatot oldottunk meg... és abból 1 a házi volt

(-_-")

A "főnökkel lehet bulizni" kapcsolati hálósnak pedig üzenem, hogy Anyukám is otthonülős, nem bulizós, és mégis olyan kapcsolati hálója van, hogy csak lesek...

Azon sem csodálkoznék, ha ő lenne az illuminati XD

És amikor mondja, hogy olyan rossz, hogy alig van ismerőse... csak mondjuk fél Budapest... sírok XD

Figyelj, én elhiszem, hogy te már ennyi idősen is egy nagyon okos, értelmes és szorgalmas gyerek vagy, vannak céljaid és teszel is értük stb., amivel nincsen semmi baj és tök jó, de attól még ez nem mindenkire igaz és azokkal sincsen semmi baj. Elsősorban neked ezt kellene megértened, hogy te nem vagy különb/több és ők nem feltétlenül rosszabbak vagy kevesebbek, azért mert különböztök egymástól és mások vagytok. El kell fogadni, hogy minden ember más és más, ennyi. Ha ennyire mereven állsz hozzá mindenhez, akkor még később is rengeteg nehézségbe fogsz ütközni....Például nincsen semmi baj azzal, ha valaki nem szeret bulizni járni, nem iszik, nem csajozik stb., teljesen rendben van, én is inkább otthonülősebb fajta vagyok és gimiben is rengeteget tanultam, azonkívül max. a hobbimmal foglalkoztam vagy a barátnőimmel találkoztam, ha volt rá időm. Ugyanakkor soha nem néztem le azokat, akik pedig ezzel ellenkezőleg pont, hogy bulizni, inni stb. szeretnek, mert nekik az a szórakozás, ők ezt élvezik és szívük joga, érezzék jól magukat. Sosem fogom megérteni, hogy ha valaki elvárja másoktól, hogy őt tiszteljék és fogadják el (mert általában az az embernek rosszul esik, ha a személye miatt bántják pl. gondolom te is fel lennél háborodva, ha mondjuk cikiznének vagy piszkálnának, lenéznének azért mert nem vagy bulizós fajta), akkor az miért nem ugyanígy áll a többi emberhez..miért kell szidni, miért kell lenézni, miért kell kevesebbre tartani csupán azért mert más? Ez szerintem egy gusztustalan dolog és én nagyon nem szeretem.

Valamint középiskolás, 16-17-18 éves gyerekekről van szó, akiktől szerintem még nem lehet egyöntetűen elvárni, hogy nem tudom milyen határozott elképzeléseik legyenek a jövőjükről, hogy nagyon céltudatosak és törtetőek legyenek, hogy minden követ megmozgassanak annak érdekében, hogy meg tudják valósítani az álmaikat...ez jó dolog, tök jó, ha valaki már fiatalon is tud így gondolkodni, mert akkor neki csak könnyebb lesz, de rengetegen vannak, akiknek még meg kell érni ehhez és mondjuk csak a 20-as éveikre jutnak el odáig, hogy tényleg kiforrott terveik és elképzeléseik legyenek, sőt... Nekem szerencsére jó osztálytársaim voltak, szerettem őket, mert tényleg nagyon rendes volt az összes. Ugyanakkor volt köztük olyan, aki nem vette komolyan a tanulást, rossz jegyei voltak és eljárt bulizni, inni, szórakozni. Neki is jó volt a kettes...és egyébként csomó tárgyból tényleg teljesen mindegy, hogy hányasra állsz, de erre majd te is rájössz. Ezzel nem ártott senkinek, neki ez így volt jó, az ő dolga. Valamint egyébként nagyon rendes, aranyos, kedves és értelmes volt ő is (mert a kettő nem zárja ki egymást!), csak szimplán még komolytalanabb, éretlenebb volt annyi idősen. Azóta "megjött az esze", egyetemre jár, jól tanul és mellette még dolgozik is, már sikerült megtalálni az útját.

Az, hogy órán bekiabálnak, zavarják az órát az egy rossz dolog, én ezt aláírom. Én s utáltam. Ugyanakkor szerintem sok esetben a tanár is hibás, mert nem tudja kezelni....sosem értettem, hogy pl. mikor látja, hogy a gyerek élvezi, hogy vele foglalkoznak és nem marad idő a tananyagra, akkor még miért áll le vele vitatkozni. Ha nem foglalkozna vele, hanem kiküldené az óráról, hogy addig se zavarjon, majd utána a szünetben elbeszélgetne vele, hogy ez így nem működik és normális és nyugodt körülmények között akarja leadni az óráját és ezt legyen szíves figyelembe venni, különben megy az igazgatóhoz, behívják a szüleit stb. Azt sem értem, hogy miért kell veszekedi a gyerekkel a jegyei miatt, pláne miért az óra alatt...a gyerek is látja, hogy mi van ráírva. Ő sem hülye és fel tudja fogni, hogy azért kapott rossz jegyet, mert nem tanult, ennyi. Magának tanul, ha úgy érzi, hogy az neki nem elég és jobb eredményekre vagy több tudásra van szüksége, akkor majd nekiáll tanulni. Viszont nem az fogja megadni hozzá a motivációt, hogy a tanár könyörög neki, hogy noszogatja vagy kiabál neki, mert most őszintén, neki mi köze van hozzá? Semmi.

Azért a 7-esnek némiképp igaza van.

Azért mert valaki végigmagolja a középiskolát még nem biztos,hogy előrébb fog jutni az életben,mint az aki szórakozni meg melegedni jár a suliba.Sokkal jellemzőbb,hogy az ilyen emberek vannak vezető pozíciókban,nem pedig azok akik sose lógtak meg kitűnőek voltak a suliban.Az életben pedig a boldoguláshoz sokkal többet érnek a meglévő kapcsolatok és az,hogy az ember tud e újakat építeni,mint a középiskolai osztályzatok értelmetlen felesleges tudásból.

Aki folyton otthon ül és a sulin kívül semmi élete nincs,az valószínűleg ezt nem tanulja meg és egész életében csak egy beosztott lesz kitűnő érettségivel meg valamilyen egyetemi végzettséggel.

Az érettségi meg nem egy nagy dolog,nekem is volt olyan osztálytársam,aki az általad leírt "kategóriában"volt és semmivel nem sikerült neki rosszabbul,mint nekem aki átlagosan tanultam.

23f