Miért után a tanár? Mit tegyek hogy ez megváltozzon?

Nagyon halk szavú diák vagyok hetedik osztály kezdetétől. Úgy érzem nem vagyok önmagam, nem lelem már semmiben örömöm bár néha egy-

Két hónapra fellobban a régi személyiségem. Az egyik tanár idén ezt észrevette (10. osztály, tavaly ezt jobban tudtam leplezni, de évről évre egyre durvább lesz, egyre több az öngyilkos gondolat, terv, már félek a boldog időszakoktól hiszen lehet utána hülyeséget csinálok. De ez lényegtelen)

Ez a tanár próbált eleinte segíteni (vagy megszabadulni tőlem, hiszen 4x mondta, jobb lenne könyebb iskolában, a

4,4-es átlagom ellenére), de nagyon távolságtartó vagyok, igyekeztem kivágni magam a szituációból. Mivel “nem fogadtam el a segítségel” abbahagyta szerencsére (?). Azért szerencsére mert tudom hogy szegény úgy sem tud mit kezdeni egy ilyen szánalmas emberrel mint én, az önzetlenségét sok más diáktársam jobban megérdemli.

Viszont most kicsit átlibbent az egész a másik oldalra, hozzám se szól nagyon, max. köszönés. Nem gondoltam, hogy majd ezt mondom de most nagyon üresnek érzem magam, hiányzik a “jól vagy?” Kérdés, vagy nem tudom mi ez. Úgy érzem gyűlölet van benne felém. Hogyan legyen olyan amilyennek elvár?