Mit csináljak ilyenkor? (többi lent. -. )

Az iskolánkban van egy egész helyes, kedves tanár. Tisztában vagyok vele hogy soha semmi nem lesz, és most sincs. Valószínűleg ez csak plátói "szerelem", inkább rajongásnak mondanám. Ráadásul órákon illetve a folyosón is sokszor összetalálkozik a tekintetünk és mindig elmosolyodok. Ha beszélünk mindig elvörösödök és furán érzem magam. Ennek ellenére viszonylag sokszor szoktunk "csevegni" óra után/órán.

Amúgy meg az a baj hogy szívesen beszélek vele, pedig szeretném valahogy elfelejteni. Sajnos, vagy nem sajnos, de minden nap jönnek az új impulzusok, és ahogy meglátom, jobban érzem magam.

Szerintetek hogy tudnám ki verni a fejemből őt?

Vagy legalább ha beszélünk, ne legyek oylan mint egy rák 😃