Tanárok! Nektek van/volt kedvenc diákotok? Ha igen, miért?

Engem az egyik férfi tanárom eléggé bír, és én is őt.

Általában szinte mi ketten vezetjük az egész tanórának a menetét, hasonlít a személyiségünk, mindketten egoistábbak vagyunk elég hasonló humorral.

Például ha elkezd mesélni valamiről, igazából az egész osztály le sem tudja reagálni mert annyira zárkózottak és érdektelenek, én viszont nagyon figyelek rá.

Például az egyik női tanárommal meg kb. utáljuk egymást, mert mindig ilyen értetlen lányosabb kis barom poénokat tol be és azon kuncog, full komolytalan.

Év elején aranyosnak tartottuk egymást, de már elegünk lett egymásból, mert annyira mások vagyunk.

Az én férfitanárom próbálja nem kimutatni annyira, de néha eléggé kinyalja a hátsóm. Amit nem is bánok, én is az övét.

Jajderossz ebbol a szemszogbol megkozeliteni a dolgot... Bar nem vagyok tanar, de voltam "kedvenc". De tudom azt, hogy letettem valamit az asztalra - nem azert, mert kerte, hanem mert en akartam,de ez az o "presztizset" is novelte.

Nem! Nem dugtam meg!

Minden tanárnak vannak "kedvencei", bár ez rossz szó, inkább azt mondanám, olyan diákjai, akiket a hozzáállásuk miatt jobban kedvel. De ha valaki jó tanár, akkor nem kivételezik velük, sőt. Én minél több tehetséget látok egy diákban, annál többet várok el tőle. Mondjuk én felsőoktatásban tanítok, és úgy vagyok vele, hogy akit nem érdekel a leendő szakmája, az úgyis ki fog esni. Ilyen értelemben tehát a "kedvenceimmel" foglalkozom többet, de ez nem azt jelenti, hogy nekik könnyebb a dolguk, sőt.

Szimpatikus akkor lesz egy diák, ha látom rajta, hogy nyitott és érdeklődő, képes gondolkodni, van véleménye, és ha nem riad vissza attól, hogy energiát fektessen abba, amit csinál. Ha nem a jegyre, hanem a tudásra, a szélesebb látókörre hajt. A nyalizókat és a magolókat nem tudom szimpatikusnak találni, de nyilván ezt próbálom nem kimutatni.

A legrosszabb pedig az, amikor passzivitást, érdektelenséget, unottságot látok a szemében, ha meg sem próbálja felvenni a fonalat, ha esélyt sem ad arra, hogy hátha van értelme a tantárgynak.