Nem hagy lassan már élni sem, a tanárnő meg neki ad igazat! Mit csináljak?

"Vagy inkább ő miért csinálja ezt? "

Mert rohadt magányos lehet, valószínű túlérzékeny és nincs egy barátja sem vagy bárki, akinek egy jó szava lenne hozzá.

"Most őszintén,mit csináljak?"

Beszélj vele, hogy érted, hogy ő nagyon egyedül van, viszont túlzottan tapad, így mindenkit el fog maga mellől riasztani. Fog össze inkább az osztálytársaiddal és barátkozzatok vele, vonjátok be a programokba és próbáljátok szocializálni. Úgy is lehet barátkozni, hogy nincs az egyik fél teljesen a másikba bújva.

Tegyük fel te vagy ez a lány. Mindenki bántott mindig ès már megszoktad. Teljesen össze vagy törve, ki vagy fordulva magadból, fèlsz, hogy megint valaki piszkálni fog. Nem tudsz menekülni mert muszáj iskolába járnod. Muszáj ezt az egèszet kibírnod valahogy. Otthon pedig már kezded szűkösen èrezni magad. Vágysz arra, hogy te is társaságba lehess ès barátaid legyenek. Viszont nincsenek ès ezèrt furcsa szokásaid vannak amikkel könnyebbè teszed az èleted ès tompítod a fájdalmat amit èrzel. Egyszer csodák csodájára valaki barátságos veled. Nem azt teszi amit mindenki más. Jól èrzed magad tőle ès amíg vele vagy nem is fáj már ez az egèsz.

Mit èrzel most kèrdező? Hogy gondolod?

Nem vagy szemét. Csak nem tudod kezelni a helyzeted, mint ahogy ő sem - ő még még annyira sem, mint te. De hát ezért tetted fel a kérdést.

Abszolút érthető, hogy ez már sok neked. Azt tudod tenni, hogy ha legközelebb megint odajön (vagy te mész oda hozzá), akkor elmondod neki, hogy mit érzel ezzel kapcsolatban. Ne azt vesd a szemére, hogy mit művel, hanem arra helyezd a hangsúlyt, hogy ez hogyan érint téged. Tisztázd le, mi az a határ, ameddig elmehet, ezzel megtanítod, hogyan tud közeledni másokhoz. Remélhetőleg nyugodt pillanatában képes ezt megérteni, mert akkor tudod figyelmeztetni, amikor épp átlépni készül a határt. Ha leveleztek FB-on, akkor írásban is kifejtheted, akkor még jobban tudsz gondolkodni, és félre tudod tenni az indulatokat. Sajnos az emberek hajlamosak egyoldalúan kezelni az ilyen ügyeket, és valakinek a pártjára állnak, pedig itt mindkettőtöknek valós problémája van, és senkitől sem elvárható, hogy a másikért figyelmen kívül hagyja a sajátját. Egy pillanatig sem vagy szemét, sőt: az egyetlen voltál az osztályból, aki szembement az árral, és törődtél ezzel a lánnyal. Csak sajnos ő ezt úgy értelmezi, mintha te lennél a megmentője, ekkora terhet viszont nem tudsz a nyakadba venni, elvégre te is ember vagy (változó korban, bizonyára tele kérdésekkel és kételyekkel). Segítesz rajta, de nem a magad kárán. Neki azt kellene megértenie, hogy az elutasításod nem a személye ellen szól, hanem a túlzott lelkesedése ellen, valószínűleg ő nem érzi, mert semmit sem tud az empátiáról - hiszen nem volt benne sok része. Ha megbízol az ofő-dben, lehet, hogy vele kellene megbeszélni, akár hármasban a lánnyal. Mindezt nyugodt körülmények között.