Egy tanár hogyan élheti meg ezt a szituációt?

Már egyszer leirtam ezt a történetet csak más szempontra kérdeztem rá. Most leginkább tanárok véleményére vagyok kíváncsi.

Előzmények: Most kerültem 9. osztályba, új iskola, stb. De elég feszült vagyok belül az előző iskola miatt, elég sok rosszba bele vittek amit szeretnék valahogy elnyomni, új életet elkezdeni. Év elején nagy hangú lány voltam, majd volt gy osztály találkozó a régi osztállyal, ami után újra magamba fordultam, az emlékek hatására. Ezt az osztályfőnököm is látta.

Négyszemközt szeretett volna beszélni velem, suli után ott maradtam. Nem igazán tudtam megszólalni csak néztem kifelé magamból, azon gondolkodtam hogyan kerültem újra vissza ebbe az állapotba. Ekkor az ofő mondott egy mondatot ami felidézett bennem mindent, úgy éreztem csak meg akar tőlem szabadulni. Ekkor fel ugrottam, mondtam neki hogy gondoltam hogy erre megy ki a játék, láb alatt vagyok még itt is és mindenkinek ez a legegyszerűbb megoldás. Fel kaptam a cuccom elindultam ki gyorsan de félúton összerogytam, nem tudtam megmozdulni csak sírtam. Odajött leguggolt mellém átölelt és több mint 20percen át ott sírtam, nem tudtam egyszerűen abbahagyni, nagyon szégyelltem.(Vagy is 20 percig ott ültünk a padlón és a vállára borulva sírtam, leírni is rossz.)Végül egy “nagyon köszönöm” csúszott ki és kifutottam az iskolától. Úgy éreztem ebben az egy órában nem tudtam irányítani a tetteim. Félek holnap a szemébe nézni, félek mi lesz ha kiderül, és azt se tudom neki mit kéne mondanom, nagyon jól esett amott tett, de nagyon szégyellem.