Akik levelezőre járnak, azoknak mik a tapasztalataik? Kort is írjatok pls.

Nekem tetszett. Jó volt újra iskolába járni és tanulni. Jó volt a közösség is. Száz valamennyien voltunk a csoportban, azon belül volt egy kisebb kör, kb. 10 ember, akikkel nagyon jóban lettem, sulin kívül is összejártunk, elmentünk együtt bulizni. És volt egy még szűkebb kis csoport, akikkel sokszor együtt is készültünk vizsgákra.

Szóval jól elvoltunk. Tetszett.

Tanárok között voltak olyan érdekes alakok, akikről még a mai napig tudunk sztorizgatni :)

A diplomának is örülök, mert azóta volt több olyan munka, projekt, amiben részt vettem, és a felsőfokú végzettség alapfeltétel volt hozzájuk. Szóval ha nem mentem volna tovább tanulni, akkor kevesebb lehetőségem lett volna.

Munkahelyemen is örültek, hogy tovább szeretnék tanulni.

26 évesen kezdtem el.

Én nappalin végeztem először, majd pár év múlva döntöttem egy mérnöki diploma megszerzése mellett, így most levelezőre járok. Mivel a környékünkön nincs ilyen képzés, így tőlünk kb. 100 km-re lévő várost választottam, de óránként jár sz IC és azzal 60-70 perc alatt megteszem az út 80 %-át, a vasúttól hazáig pedig autóval közlekedek, de így elmegy másfél óra oda és ugyanennyi a visszaúttal. Munka, magánélet, család, hobbi, szórakozás és egyéb házimunkák, intéznivalók elég sok időt elvesznek, nehéz készülni. A vizsgakövetelmények ugyanazok, mint nappalin, csak az aláírást nem z.h.-kal, hanem beadandókkal lehet megszerezni, esetleg automatikusan, ez a ritkább.

A társaság szétszórt, mert senkinek sincs mindig ideje minden konzultáción ott lenni. pár fős társaságok az évek alatt kialakultak, de inkább közös fb. fórumon kommunkiálunk és osztunk meg infokat, segítünk egymásnak, mivel a többiek is már megyékből, vagy távolabbról járnak be.

Nekem a változatosság bejött, de nagyobb stresszel jár, mint nappalin, egyrészt nincs idő annyit készülni, rengeteg pénzt rákölt az ember( tandíj+utazás, stb.) és a tanárok elég szigorúak... sőt egyesen direkt szívatják is a népet... hamar letörik az ember lelkesedését. de nemadom fel, már látom a végét