Mit tegyek, ha az egyik osztálytársam nem hagy békén?

Az igazgatóhoz menjél be inkább, és a szülőknek is el kéne mondani, értelmetlen titkolni, az csak te hiszed úgy hogy hasznos.

Az igazgató ha segíteni akar be fog kéretni titeket és elbeszélget veletek, ennyi, ha kell akkor 2x is..

Az öngyilkosság befelé fordított düh. Miért fordítanád magad ellen a benned élő erőt? Az nem volna helyes, mert feladtad harc nélkül, önismeret nélkül.

Tudod mekkora ereje van, ha odacsapsz nekik? Próbáld csak ki.

Nem agresszióról beszélek, hanem arról, hogy ők tudják céltábla vagy, azaz megbántható, de amit ők mondanak a semmit sem jelent számodra. Miért semmit? Mert ők neked kik? Ki az atyaúristenek ők neked, hogy felveszed, amit mondanak? Mindig fontos,nézd ki mondja a kritikát, s mi a szándéka vele.

Még a gondolataidat se pocsékold rájuk, mert sötét leszel, és depressziós, inkább töltsd ki a gondolatvilágodat szép versekkel, tudom ajánlani Weöres Sándor - Dob és Tánc. Az egész verseskötetét.

Ha eszedbe jutnak a kínzóid, és jön a gondolat "hú azok a #@#&+€#", hagyd ne adj energiát a gondolatnak, ne tápláld, ne tűzeld. Ezen keresztül válsz, amit úgy mondanak belső harcos, akit nem lehet bábúként irányítani olybá, ha felmagasztalják "szép vagy", az egekben érzi magát, ha "csúnya vagy" a gyötrelmeket éli át.

Nekem az a gyanúm, hogy te mentálisan (kimondatlanul) számtalanszor megjegyzést tehettél rájuk, mert kizárt, hogy ilyen energia-zabáló spirálba ragadj.

Bocsánat, ha túl elrugaszkodott voltam, de hát kvantumpszichológusként nem tanácsolhatok fizikai erőszakot.