Kezdő tanárok mennyit készültök az óráitokra?

Már akkor kezdett romlani a helyzet, amikor tovább emelték a kötelező óraszámot heti 20 óráról, mert úgy még normális lenne, ha a heti 40 óra munkaidő fele lenne maga a tanítás (bár tudom, hogy korábban csak heti 18 óra volt), a másik fele meg a tanórák előkészítése és az utómunkálatok meg egyebek (házi feladatok átnézése, javítása, ezek fényében a következő óra előkészítése, dolgozatok összeállítása és javítása, adminisztráció, kirándulások és egyebek szervezése, kapcsolattartás szülőkkel, diákokkal, kollégákkal, továbbképzések, önképzés, stb.).

Amikor úgy vezették be a kétszintű érettségit, hogy rátolták a középoktatásra, ahelyett, hogy az egyetemek szervezték volna az emelt szintűeket, mint addig is a felvételiket, és úgy, hogy nem követelték meg a továbbtanuláshoz az emelt szintet, akkor rohamosan romlott tovább.

A hab a tortán meg az, hogy a pedagógusminősítésesdit nem felmenő rendszerben vezették be (hogy kíméljék is, meg meg is tiszteljék a tanárokat legalább annyira, mint a diákokat szokták, amikor változtatnak az alaptanterven), hanem úgy, ahogy.

Egyre inkább csak azok tanítanak, akikben túlteng a hivatástudat, és ők viszik az egész rendszert a vállukon saját infrastruktúrájukat (nem is csak világjárvány idején! a mobiltelójukat, otthoni számítógépüket és internetelérésüket, hogy az egyebeket ne is említsem...) felhasználva, azaz saját zsebből pénzelve az oktatásügyet a marhanagy fizetésükből.

Ilyen körülmények között semmi csodálkoznivaló nincs azon, amikor egyesek a legjobb tanárok közül is egyszercsak búcsút mondanak, és nem csinálják tovább. Szomorú, de nagyon is érthető.