Más is volt már úgy, hogy kiközösítették az osztálytársai, minden szünetben egyedül volt, és esetleg sírt is emiatt? Hogyan jutottatok túl ezen?

Nem voltam egyedül annyira, hogy sírjak, viszont az iskolaváltáskor legjobb barátnőmet vesztettem el. Aztán lett másik. Odacspódtam mindig valakihez, kiközösíteni meg nem tudtak mert van jónéhány aranyos osztálytársam akiknek alig láttam hat év alatt a gonosz oldalát, szóval szívesen beszélgettek velem is :) menj oda azokhoz akik nem piszkálnak, és csatlakozz be a beszélgetésbe. Bátran :)

Hidd el, nemcsak te vagy egyedül ezzel. Én bár nem sírtam, előfordult ilyen sokszor. Nem kell sírnod. Nem érdemlik meg, hogy miattuk sírj, ne foglalkozz velük. Próbálj meg máshol barátkozni ha az iskolában nem tudsz: lakhelyeden, interneten, stb.. akár más évfolyamból/osztályból.

Arra gondoltam, hogy azt a pár évet kell kibirnom a suliban, míg végzek, aztán vége. Lesznek új barátaim, társaságom a későbbiekben.

Kicsit elkéstem a válaszírással, de teljesen megértelek. 14/f vagyok és én is sok utálatot kapok, sok a stressz. Sajnos ezellen nem sok mindent tudsz tenni, csak új barátokat keresni, vagy iskolát váltani. Nem tudom mennyire ismered Herby videóst, de neki egyszer volt egy nagyon igaz mondata. "Az osztálytársak nem barátok, csak egy közösségben vagy velük". Azt tanácsolom hogy ha akár neten is de próbálj meg egy igaz barátot keresni aki mindíg jófej veled, ez hidd el nagyon sokat fog segíteni. Nem fogod magányosnak érezni magad, jobban fogod tudni kezelni a rossz dolgokat, lesz kinek elmondhatod hogy mi a baj, ha tényleg jó barát akkor meghallgat, megpróbál segíteni. És hidd el hogy ez még úgy is jó ha csak neten keresztül ismeritek egymást, jól fog jönni. Remélem tudtam segíteni, legyen szép napod és remélem jobb lesz majd ;)