Rendszeresen aláznak meg. Mit tegyek?

Na jó azért ne írjatok már le egy önző idegbeteg vadállatnak aki mindig dühödten mered mindenkire. Amikor belém kötöttek a felsősök csak álltam mosolyogva és néztem a videót amit vetítettek. Csak álltam ott a tömegben és mosolyogtam. Aztán ugye jöttek a kemény fiúk akik lökdöstek rángattak és köpködtek. Tudom, hogy milyen jó dolog beszélni a másikkal a problémájáról és én is szívesen kibeszélném vele ezt, hogy erre ugyan mi szükség volt, de 1. Teljesen idegen emberek jöttek belém ezért még a nevüket sem tudom. Ezért meg nem fogom keresni őket, hogy az ő lelküket istápoljam. 2. Igazából nevezzetek önzőnek meg bunkónak, de nem is érdekel, hogy milyen lelki problémája van amit másokon kell kitöltenie. Ja egyébként nem tudom, miért hiszik azt az emberek, hogy azokkal szemétkednek akik tettek valamit. Elárulok egy titkot. Amikor bekerültem a suliba és az osztályba egy mosolygós, könnyen barátkozó vidám lány voltam. Majd ez a boldogság fokozatosan párolgott el. Átvertek, levegőnek néztek és úgy néztek rám mint a véres rongyra. Sőt volt, hogy olyan erővel rúgott meg a kedves kis angyali osztálytársam (lány) hogy azóta 3 év eltelt, de még érzem a nyomát. Kerülöm a konfliktust inkább zenét hallgatva ücsörgök a teremben és olvasok. Vagy nézem a két lánycsoportot és magamban röhögök, ahogy marakodnak azon, hogy melyiküknek lesz előbb pasija. Ezt a csak a tisztánlátás kedvéért írtam le.