Hogyan tudnék lerázni egy 'barátot'?

Gondolom lesz ezért lepontozás,de nem nagyon érdekel.A hozzáállásod,hát,lehet csak nekem nem szimpatikus,mert én is visszahúzodó lány vagyok alap esetben,egyetlen egy fiú beszélt,foglalkozott ennek ellenére is velem,és most én vagyok az egyik legjobb barátja,az osztályból pedig a legjobb(ezt természetesen nem én mondom magamról,hanem ő nekem),szóval lehet neked is megérné ezzel a lánnyal barátkoznod,ha a menő arcokat emiatt nem érdekelnéd,hát nem sokat érnek emberileg...

Na de a kérdésre:Mondd meg neki szerintem konkrétan,még ha meg is sértődik.

Kamasz vagy, és igen, az, hogy elismert szeretnél lenni egy közösségen belül, teljesen normális dolog, hiába hangzik marhára nem szimpatikusnak. Erről szól ez a pár év. És egy barátság arról szól, hogy a két félnek legyenek közös témái, kölcsönösen érdekeljék, szórakoztassák, kedveljék a másikat, és kötődjenek valahogyan egymáshoz.

Nekem nem voltak menők a barátaim se, ilyen semleges társaság voltunk az osztályon belül, és kilenc-tizedikben nagyon sajnáltam azokat, akik ki voltak közösítve az osztályból, ezért rendes voltam velük, de így csak kitoltam velük is és saját magammal is, mert ők örültek, hogy valaki meghallgatja őket, és ezért folyamatosan a figyelmemet követelték, miközben én úgy éreztem, hogy nem tudok jól beszélgetni velük, mert nincsenek azonos érdeklődési köreink, nem hasonlít a személyiségünk, és ők koloncnak érezték magukat, én meg szemétnek, viszont nem éreztem jól magamat a társaságukban, mert nem én voltam az ideális barátság a számukra. És az egyik lány, akivel kedves voltam, szabályosan isteníteni kezdett, ami másoknak is feltűnt, és nagyon zavarba ejtő volt, talán neki is. Plusz ne legyenek illúzióink, általánosban például ki voltam közösítve, és naná, hogy attól még a menő lányokkal akartam jóban lenni. Lehet, hogy a lány is azért barátkozik a kérdezővel, mert szeretne valakit, akitől szociális státusza lesz. Minden kölyök erre hajt, aztán vagy lesz igazi barátság belőle, vagy nem.

Amúgy, mivel benned látja a reményt, nyilván nem fog csöndesen elhalni a viszonyotok. Neki csak te vagy, és ez egy elég rossz helyzet hosszútávon mindkettőtöknek. Ő is érzi, hogy a terhedre van, és ez alátesz az önbizalmának.

Szóval igenis nem érdemes puszta terézanyaságból barátkozni valakivel. Ha egyszerűen nem élvezed egy ember társaságát (nem feltétlenül azért, mert "nem menő", hanem, ahogyan a kérdező is mondta, nem lehet vele igazán beszélgetni, úgy pedig marha nehéz valakinek az őszinte barátjának lenni)

Mondanék megoldást, de nincs megoldás. Én, amikor ilyen helyzetben voltam, tizedikben, amikor nagyon összejöttek a dolgok, és rettenetesen éreztem magamat, dühömben rárivalltam arra a lányra, aki annyira oda volt értem, hogy most már nagyon sok nekem, és azóta is furdal miatta a lelkiismeretem. Nem egy szándékos, korrekt, megfontolt döntés volt. Utána később megint kedves volt velem, de tudta, hogy miért tartom a távolságot. Biztos vagyok benne, hogy rosszul cselekedtem, és nagyon megsértettem amúgy, mert utána még sokáig kérdezgette, hogy mivel bántott meg, és nagyon rossz érzés volt.

Talán annyit kellene tenned, hogy tartod a távolságot, esetleg reménykedsz, hogy összebarátkozik valakivel. Amúgy a viselkedés alapján, amit leírsz, autista-gyanús a lány. Nálunk legalábbis egy autista lány viselkedett hasonlóan.