Mit tegyek, hogy ne legyen fájdalmas iskolába menni?
Egy nagyon sokszinü osztály tagja vagyok, rossz értelemben. Minden 2.-3. gyerek klikkesedik, és ha nem lenne elég van egy tanárgyerek is. Ezekkel soha nem volt bajom, 8.-os vagyok, alsóban még sokat kedveztek neki, most meglátszik hogy fele annyit sem tud. Viszont az iskolatársak ugyan olyanok vele mint a tanitó volt.
Csak miatta vezettük be a szülinapozást anno 7.-ben, és az ő szülinapja késöbb volt mint az enyém, tehát én le se voltam kokálva, de érte már ünnepet vezettünk be (persze UTÁNNA megtartottuk az enyémlét, és még egy fiuét (akinek még nálam is elöbb volt). Persze 8.-ban elszámoltuk az ünnepet, de erre kitalálták hogy csak lányokul vegyünk egymásnak kicsinységeket és ünnnepeljük meg. Pont az ő szülinapja elött, én még egy boldogat sem kaptam a sajátom elött. Persze kezdetben benne voltam, benne kellet legyek. De sokáig halogattam a potolást, fájt hogy maguktol nem jöttek rá, mennyire is bánro amit csinálnak. Bár szóba nem mondtam ki, de ezt nem támogatom. Ami még beteg az osztályunkban az az hogy nincs kihez szoljak. Furcsán hangzik, az is de igy van. Sokszor van rá példa hogy felhuzok egy témát, eljutok a második mondatig, és elhalgatok. Senki sem kéri hogy folytasam, mert senki sem figyelt. Sok sértés, és bántás is ér benne. Tagja még egy gyerek, akit sokáig különc ként kezeltek, igy valamilyen szinten a lelki tásrsam lett, kimondatlanul. Egészen 8.-ig minden szüneten benn volt velem, és beszélgettünk. Mindegy miről, bármilyen témát hozztunk fel, indig tudtunk mondani rolla valamit. Persze most is cserben hagyott, egy régi barátnőmmel jár, aki egyben osztálytárs is, közben lopja a közösen elbohockodott poénokat, és nagyon sokszor nevez butának, és csufnak. Persze az osztályunkban ez sem ritka, ugyanis táptalaja az efélle bántalmazásoknak. Ha valaki ilyent mond nekem, az általános hogy a többi kuncog, és még rákontrázik. Orák alatt nem tudok figyelni, ugyanis még 6.-ban hátraültettek a legutolsó padba, ahol is 4 legény gondoskodik a napi sértésemről és arrol hogy ne haljak egy mukkot sem. Az oszink nem beavatott, az egész osztály fedezi őket, az osztályfeleős véleménye "nem vagyok az anyád". Mint lányt sehogy sem kezelnek, néha (bár ez furcsa lesz) merő kin nézni ahogy mindenkinek kerül valaki, folyton csapkodják öket, én nem csak ülök a székemen és olvasok. Gyakran voltam már "szerelmesnek" titulálva, csak mert az átlagnál joval lassabb a felfogásom, és ez is fájdalmas volt, mert amikor megkérdeztem "ugyan kibe?" a válasz semmi sem volt. Nagyon értek ahoz, hogyan hozzam magam kinos helyzetbe, bár egyesek szerint szokincsem nagy, de szociális érzékem egy nagy 0. Utálom a "hülyülést", már a szotol is kiráz a hideg, és nem tudok "bolondkodni".
Már nem sok választ el hogy 9.-be egy más iskolába menjek, félek még ott is összekerülök némelyikkel. A kérdést értelmezhetitek véleménykérés, tanácsadásként is, már nem birtam magamban tartani, ezt amolyan témának szántam, mert bár a valóságban nincs senki akivel ezekről beszélgethetnék a net mindig zsebben van. (talán már csak ez tart életben)
válasza: válasza:Szia!
Velem is valami hasonló van. Én "tanárgyereke" vagyok, és még duci is, ezenkívül még kismilló cikizni való dolog. Akit eddig a legjobb barátnőmnek hívtam, elárult, méghozzá egy fiú miatt. Ez nagyon fájt, mert még ő van megsértődve. De megtanultam a suliban elviselni, nem foglalkozom vele. Az osztálytársaim véleménye az utolsó amire figyelek. Kik ők ahhoz hogy engem bíráljanak? Senki sem kérte a véleményüket, szövegértési alapfeladat. Elkezdtem kézilabdázni, amit imádok és jóval többet vagyok a háziállataimmal. Ne úgy éld le az életed hogy másoknak akarsz megfelelni mert fölösleges.
Te mázlista vagy, mindjárt megszabadulsz tőlük, nekem még két év.Kitartás!
13/L
Nekem sem öröm, még 3 hónap ebben az állatkertben. Azzal hogy valakinek az egyik szülöje, rokona pedagogus semmi baj, a kollégák csinálják a rosszat, akik másképp kezelik azt a gyereket mint a többit. A mi kis tanárgyerekünk ezért beképzelt, a többiben meg benne van a csorda szellem és követik...
Remek ötlet az hogy keresek magamnak foglalkozást, de mégis nem megvalositható. Tánckör van, 3/4-ét az osztálytársaim teszik ki, akik elöszeretettel csámcsognak arrol hogy xy milyen ügyetlen, emelett még soha sem sikerült elengednem magam tánc közben, mindig görcsös és merev vagyok. Ugyan ez volt amikor lovagolni jártam. Ott is összefuttam velük, legalább is 2-vel, akik loápolok szabadidőben, néha benéztek ora közben, és egyszerüen lefagytam. Néha arra gondolok, hogy nem szeretek emberek közé menni. Kényelmesen megvagyok a PC-m elött, az nem mondja hogy csuf vagyok, meg nem beszél ki a hátam mögött. Akárhogy is, kis városban élek, folyton összefutok valamelyikkel .-.
válasza:Leirtam egy csodálatos valaszt erre kuldesnel kifagy a telo :'D
Megprobalom reprodukálni:
Nemsokára vege a 8.nak, elmehetsz kozepsuliba, egy olyan helyre ami valoszinuleg jobb lesz mint a mostani. Nekem is a 9. kellett ahhoz, hogy normalis baratokat szerezzek akikre számíthatok, feltétlen mellettem állnak.
Az alltalanos errol szol: Mindenki elvan az 1-2 "barátjával" mikozben meg a szo jelentését sem ismerik. Elhulyeskednek es semmitmondó szavakat vágnak egymáshoz "szeretlek", de közben azt keresik hogyan csatlakozzanak egy masik klikkhez. A te problemad egyszeru: Te vagy a leggyengébb láncszem. Ezt nem bántásból mondom, ez teny. Ha valakit szivatni kell vagy csak egyszeruen rosz napja van valakinek te ottvagy nekik. Mit tudsz tenni? Ne gondolkozz olyan világmegváltó szinten, hogy megváltoztatni az osztályt. Ez lehetetlen. Ez a korosztály kegyetlen es az egyetlen fontos gondolat a megfelelni akarás. Ezzel egészen addig nem lenne baj amig normalis célpontot valasztananak maguknak es nem csordaszellemmel követnek az elől caplatokat.
Hogyan lehet kitörni ebből? Állj a rendszeren kivul es a rendszer felett. Nem kell, hogy mindenki szeressen, csak legyenek barátaid. Nalunk a sors szeszélyei miatt a kis csapatunk elegge megtepazodott es tavol kerültünk egymástól, de hal isten csak fizikai értelemben. Ugyan ugy összeülünk hétvégenként es jol érezzük magunkat. Ilyenkor gondolok vissza arra, hogy általánosban ez volt az álmom es minden vágyam. Csak a kozepsulit kellett megvarnom, hogy teljesüljön. Hidd el, ha kibirod azt a par hónapot tiszta lappal kezdhetsz egy jobb helyen. Az emberek atlag gondolkodasa teljesen mas lesz. Nem mondom, hogy komolyabbak lesznek, de valahonnan kerítenek egy kis empátiát. Optimizmussal es tenni akarással barmi elerheto.
Huhú,én nagyon értek az ilyenekhez. Engem óvodás koromban id szekáltak. 3 évesen kezdődött. Az egyetlen barinőm elköltözött Angliába,és utána mindenki szekált. Aztán felmentem elsőbe,és ott nem ismertem senkit. 1év kellett ahhoz,hogy legyen 1 barim,aki mai napig az lb-m(: 2.-osan elkezdtem balettozni,és ahhoz is 1 év kellett,hogy barátot találjak(akivel sokáig jóban voltam,aztán lett egy féléves háború,de barik maradtunk)
A te esetedben ezeket tudom tanácsolni:
-tálalj ki mindent arról a 4 fiúról és ofődrõl a szülôleidnek,és remélhetőleg szüleid ráveszik ofőt,hogy ültessen másik helyre
-kérd meg más tanárodat is,hogy ülhess el
-légy magabiztos,kezdj el barátkozni,és ha kitúrnak,vagy elmennek,vagy röhögnek rajtad,tulakodj!!!(tudom,nehéz,de hidd el,bevált módszer)
-másik suli
A 9.-et pedig kezd magabiztosan. Nem kell,hogy legyen barátod,csak érd el,hogy fogadjanak el,amilyen vagy,és hadjanak békén
Szóval nem csak az én osztályom ilyen mostoha...
Az oszival nem vagyunk joban. Tipikus esete a gyerek- nem szimpi tanár, és a tanár- nem szimpi gyerek viszonynak. Sohasem tettem semmi rosszat, ő sem vétett, mégis sohasem kedveltük egymást. Még 5-6. osztályban nyiltan elmondtam hogyha bántottak, de akkor is mindig én voltam a gonosz. Mert ugyebár ha 11 bunko gyereknek 1 gyerek a verbális boxzsákja, akkor mindig mindenben ő a rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!