Ti szerintetek milyen egy hatékony iskola? Véleményeket várok!

azonos képességű gyerekeket egy csoportba osztja és a színvonalukhoz megfelelő tanítási módot alkalmaznak, megfelelő türelemmel! a tanulók fejlődéséért van az iskola és nem a pénzért fogad be minél több diákot...

23F

Szerintem amelyek nem államik,mert azok két fillért se érnek.

Amik jók:

-Walldorf

-Egyéb alternatív iskolák

Egyetemek esetén:

-CEU

-IBS

Ezek jók,ezek érnek valamit.

Ha én már általános és középiskolába is Waldorfba jártam volna,akkor nem itt tartanék már,plusz ha IBS-re.

Amúgy egyik tréner mondta miről ismerkszik meg a jó egyetem?

Hát hogy mennyi gazdag ember kerül ki onnan,és kik tanítanak.

Ugye a Corvinuson például a slep tanít nyilván,csődbe ment vállalkozó oktatja a vállalat gazdaságtant.

Őszintén mennyire hiteles az ilyen tanár?

És az ilyen oktat,ossza az eszet ismétlem a BCE-n.

Vagy az ELTE-n nálunk proginfen,konkrétan a szakmában egy percet se dolgozott de tanít(TANÍT!!) darálja a programozást,kivetít olyan kódokat amik kakát se érnek,és felszáll a BKV-ra ha ennyire sikeres,akkor nem értem miért nem dolgozik a szakmában?

Egy komoly szakember nem fog elmenni tanítani nettó 2-300 k-ért mivel az iparban ennek a többszörösét kapja meg,vagy ha tanít is csak mellékesben.

Az IBS-n például olyan oktatók vannak,akik sikeres vállalkozók,milliomosok,milliárdosok,komoly élettel.

Össze lehet hasonlítani a színvonalt is.

Szia!

Nem tudom, érdekel-e még a válaszom, bár gimnazistaként még semmit sem tudok pl. az egyetemekről vagy a fősulikról.

Szerintem akkor lenne hatékony az iskola, ha mondjuk x éves korig mindenki elsajátíthatná az alapdolgokat, amire szükség van az életben. Ilyeneket, mint az olvasást, meg a matematikát mindennapi szinten, az informatikai alapismereteket, és valamilyen nyelvből az alapokat. Aztán utána talán már el lehetne dönteni, hogy ki milyen irányba szeretne tovább menni, milyen tantárgyakkal szeretne komolyabban foglalkozni, és szeretne-e valamilyen szakmát is tanulni.

Szerintem sem jó, hogy nem azonos képességű tanulók vannak egy csoportban. Példáu: Én az osztály német tagozatos felében vagyok, és ott is vannak különbségek. Vannak, akik értetlenkednek, és azért nem megy nekik a dolog, mások pedig még egy egyszerűbb mondat lefordítására is csak nagy nehézségek árán képesek.

De ugyanez a helyzet a jobb képességűekkel. Nekem kicsit joban megy az angol, mint másoknak a csoportból. Mostanában egy kis beszélgetéssel indítjuk az órákat, és engem nem igazán szokott kérdezni a tanár, pedig ilyenkor jövök rá, hogy talán én sem tudtam volna jobb választ adni egy tipikus "mit tehetsz a környezeted megóvásának érdekében?"-kérdésre, mint egy "gyengébb" illető. Mondjuk ez talán annak is betudható, hogy nem gyakorlatias a tanítás.

Rossz, hogy sokszor nincs összefüggés az anyagrészek között, mintha mondjuk lenne egy fiók amibe belerakunk valamit és bezárnánk kulcsra, aztán egy másikba megint tennénk valamit, és nincs összefüggés.

Amit az ember megtanul, azt általában el is felejti egy idő után, mert már ott a "következő adag". A szüleimen szoktam meglepődni, hogy még mindig milyen jól tudják az annak idején megtanult verseket, mert én már csak foszlányokra emlékszem belőlük. Már sokkal több hatás ér minket, mint az előttünk levő generációt,jóval nagyobb mennyiségű információt is kell feldolgoznunk. Ha tehetném, csökkenteném a tananyagot mert így csak átvágtázunk az így is full vastag könyveken, de semmi sem marad meg a fejünkben.

Plusz van még valami, amire a suli nem igazán tanít meg minket: arra, hogy hogyan legyünk elég bátrak ahhoz, hogy kiálljunk az emberek elé és eladjuk magunkat. Személy szerint nekem nincs bajom az ilyen dolgokkal, bennem valahogy nincs félsz, arra neveltek, hogy kiálljak magamnért, de vannak,akik elképesztően szégyenlősek. Irodalomórán tapasztalom, hogy amikor szóban szólít a tanár, akkor sokszor jön a kérdés, hogy: "nem lehene inkább írásban?", amire a tanár megenyhül pedig szerintem nem kéne neki. A másik megfigyelhető dolog, hogy ő alig feleltet fiúkat, pedig inkább ők azok a tipikus réteg, akik órán kívül adják a menőt, de ha arról van szó, akkor feszélyezettebbek, mint a lányok.

Úgy gondolom, hogy mi, diákok alapvetően érdeklődőek vagyunk minden irányába, ha valamelyik tanárt nagyon nem bírjuk, az az ő hibája. Nem kellene azt hinniük, hogy csak az ő tantárgyukból áll a világ, meg mondani azt a "van rá egy hétvégétek"-szöveget, mert két nap semmire sem elég, és sok ilyen "van rá egy hétvégétek"-ből jön össze a csomó teendő, és a bűntudat, hogy nem sikerült mindenre sort keríteni. Én például soha nem tudok a teendőim végére érni két nap alatt. Vannak persze mind a tanulmányaikban, mind a magánéletükben sikeres diákok, de egyrészt nem mindenkinek lehet olyan szuper agya, másrészt pedig vannak, akik ezért súlyos árat fizetnek, teljesen kimerülnek, mondjuk tök váratlanul elájulnak, testileg-lelkileg kiégnek. Volt már olyan, hogy sírva aludtam el, mert beismertem, hogy nem tudok megfelelni, és kiakadtam, mert még magamnak sem vagyok jó.

Tele vagyok álmokkal, de a legtöbbjét nem tudom megvalósítani, mert egész egyszerűen nincs időm rájuk, úgy érzem, hogy az iskola hozzásegít, de el is taszít attól, aki akarok lenni.

Engem marhára nem érdekelnek a reál tantárgyak, helyettük inkább szívesen tanulnék olyat, amihez mondjuk értek.

A reálos tanárokat főleg meg kellene válogatni, mert a legtöbbjük megérdemelné a Nobel-díjat, de magyarázni azt nem igazán tud, és esetleg csak azért ment tanárnak, mert másra nem volt alkalmas. Aztán szétszívat mindenkit, és aki az ő faktjára jár, az is csak a józan eszével tufja felfogni, hogy miről van szó.

Valamint a másik elfogadása is fontos lenne. Nem csak a saját magunkon, barátainkon, családunkon kívüli személyek, hanem akik más iskolába járnak. Az öcsém szakiskoába jár, és nekik is rengeteg elméletet kell megtanulni, esetenként teljesen elképzelhetetlen és érthetetlen dolgokról. Egyesek mégis azt hiszik, hogy ők alábbvslóbbak, mert a többség nem megy egyetemre, de lehet, hogy akadni fognak nagyon ügyes szakemberek közöttük. Egymás nélkül semmire sem mennénk.

Elnézést a hosszú véleményért, csak most a kérdés hatására vettem igazán komolyan számba mindent. Bízom benne, hogy talán hasznos voltam valamennyire.