Egy kis településen milyen érzés lehet egy volt tanárnak közmunkázni parkot gereblyézni és régi tanítványokkal szülőkkel találkozni?
Kis település kb mindenki ismer mindenkit. Az önkormányzat közmunkás brigádjában dolgozik a helyi (egyetlen) gimnázium volt tanárja. A munkája mint közmunkásnak az ami a többi fogatlan alkesz 8 elemis zömében dakota senkiházinak: söprés gerebélyzés szemétszedés kutyaszar gyűjtése.
Milyen érzés lehet egy diplomás tanárnak ezek között melózni?
Jobbat kérdezek: milyen érzés lehet mikor ez a volt tanár találkozik munka közben a volt tanítványokkal szülőkkel? Tanár úr hát maga?
Jobbat kérdezek: milyen lehet az a szitu, amikor a suliból anno kibukott ilyen-olyan diák akinek anno azt mondták a suliban hogy tanulj fiam mert utcát fogsz söpörni ha nem tanulsz-most valóban utcát söpör mert nem tanult-de az aki tanult és egyetem stb és tanár lett stb az éppúgy utcát söpör vele együtt?
Hol írtam én egy szóval is hogy bárkit sajnálni kéne?
Fekete fehéren leírtam a szitut.
A kérdésnek valóban van mögöttes tartalma de nem a közmunkával kapcsolatban hanem úgy általában a magyar társadalmi állapotokkal és munkaerőpiaccal kapcsolatban.
Azért az tényleg egy szinte filmbe illő szitu amikor a középiskolából kibukott tanulni képtelen/lusta dakota diák és az őt anno megbuktató és tanulásra buzdító tanár találkozik egy közmunkabrigádban és mindketten a seprű végén vannak...
És akkor lehet felülvizsgálni a bölcsességet hogy érdemes-e tanulni. A válasz továbbra is igen, érdemes, de azért zárójelben soksok mindent meg lehet jegyezni.
Hogy mit nem érdemes tanulni pl.
Na már annak is vége hogy diplomást lehetőleg irodai/szociális területre tesznek közmunkázni.
Ugyanúgy mehet a doktori végzettségű is akár árkot pucolni a 8 elemis dakotákkal.
Szintén tudok rá példát.
Ezt biztos nem a tanár vagy valamelyik gimis diák írta, de ha igen, akkor meg elég ciki, mert egy vesszőt sem használt a mondatokban...
Szerintem ennyi év munkaviszony után már illene lenni mindenkinek annyi megtakarításának, hogy jusson buszjegyre. A tanári munka mellett lett volna lehetősége továbbképeznie magát, mert az a heti 21-26 óra kötött munkaidő egyáltalán nem sok. A többit meg saját maga be tudja osztani. Én is dolgoztam tanárként és nem panaszkodtam, mellette nagyon rugalmasan tudtam a szabadidőm beosztani, elvégeztem még egy egyetem és váltottam. Ott heti 5-6 napon 8 órát kell dolgozni és teljesen lefáraszt szellemileg, utána szinte semmihez sincs kedvem, de belevágtam újabb szakma tanulásába. Folyamatosan fejlesztem magam a jobb fizetés és a biztos megélhetés miatt.
Tanári pályán is a humán tárgyaknál van túlképzés: magyar, történelem, könyvtár, kommunikáció, művelődésszervező, amiket mindenki meg tud tanulni egy kis időbefektetéssel... Fizika, matek, kémia, műszaki tanárt örömmel fogadnak mindenhol.
Az pedig, hogy valamelyik egykori diákom többre vitte, mint én, számomra csak öröm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!