Miért csinálják ezt velem?

Sajnos ezzel a legtöbbször nem lehet mit kezdeni. Nálam is volt egy időszak, amikor piszkáltak, pont azért, mert szótlan voltam, nem mertem visszaszólni, sosem ellenkeztem, nem védtem meg magam. Ráadásul én is 13 éves voltam akkor. Több hónapig eltartott a szekálás, csak nyári szünet után maradt abba, de csakis azért, mert változtattam magamon, nyitottabb, bátrabb, "nagyszájúbb" lettem. Mire elballagtam, mindenkivel jó lett a kapcsolatom, nagyon bántam, hogy vége lesz az egésznek. Középsuliban soha, senkinek nem jutott eszébe piszkálni, és tudom, hogy mindez csak azon múlt, hogy én milyen voltam/vagyok. Már leérettségizem, 19 éves vagyok, de még mindig fáj, ha visszagondolok arra, hogy hogyan használták ki a gyengeségemet.

Nem foglak azzal áltatni, hogy egyik napról a másikra abba fogják hagyni, mert ez nem igaz. Nem fogják. Ha valakit kipécéznek, az jól összekovácsolja őket, hogy van kit piszkálni, van kin röhögni. Ez persze a saját gyengeségüket mutatja, viszont valóban nagyon sz.r érzés tud lenni. Ha szüleidet behívatod, azzal valószínűleg csak rontasz a helyzeten. Ekkora gyerekeket már nem lehet ezzel megfélemlíteni. Nem azt mondom, hogy tűrd csendben, ahogy piszkálnak, de ne lássák rajtad, hogy fáj, amit mondanak. Ha azt látják, hogy a piszkálódások ellenére is jó a kedved, nem zavar, akármit mondanak, akkor nagy eséllyel szépen lassan le fognak állni.

Valóban elég komoly a probléma. Most viszont (gondolom tanácsot vársz) én mégis azzal kezdeném,hogy sok-sok-sok kitartást kívánok neked! Nem egy leány álom,és hidd el,hogy megértelek...

Elemezve a helyzetet,valóban ez egy nagyon komoly dolog. Egyszerűen rémes egy csőcselék a Te osztályod! És ráadásul még az a "barátnő" is...Tudom,hogy anyukád nyilván nem jól áll a helyzethez,de apud mit szól? Szerintem jó dolog lenne ezt vele is megbeszélned. Esetleg felhívni egy tanár figyelmét a problémára,vagy mondjuk talán a szüleidet. Ezen kívül nem jöhet szóba egy iskola/osztály váltás? Talán mg az segítene. Ha anyukád ilyen veled,akkor nem gondolod,hogy emiatt segítségért kéne fordulnod? Elég visszataszító egy anyától ez a viselkedés (az enyém is pont ilyen...). Azt javaslom,hogy ha már ilyen rossz a helyzet,támaszkodj arra,akire csak lehet! Nekem is lelki társam és támaszom a nagymamám! Most rá kell támaszkodnod,és bár tudom így nagyon nehéz,de muszáj lesz egy kicsit felbátorodnod,és visszaszólni mindenkinek! Nem lesz könnyű,de meg kell keményítened magad,és most csak azt kell figyelembe venned,hogy mi is a célod az életben. Én nekem az érettségi,ezért viselem el az osztályom és ezért van erőm hozzám hasonlókkal találkozni és barátkozni! Minden esetre sok sikert kívánok mindenhez,és csak fel a fejjel!