Mit akar tőlem ez a lány? Túlreagálom?

Véleményeket, ötleteket szeretnék tőletek, mit kezdjek egy olyan valakivel, aki teljesen rám szállt, szinte zaklat.

Két éve jár a sulinkba egy lány (egy évvel alattam van), és kb iskolakezdés után egy hónappal bejelölt minden közösségi oldalon. Először gondoltam, oké visszajelölök, biztos csak egy gyerek a suliból, aki gyűjti az ismerőseit. Másnap már kora reggel odajött hozzám, köszönt, és elkezdett velem úgy beszélgetni, mintha már…nem is tudom..ezer éve legjobb cimborák lennénk. Elmesélte a fél életét kb az első beszélgetésünk alkalmával..Eleinte csak mosolyogtam rajta, gyerekes még, túlzottan közvetlen, majdcsak rájön, hogy nem érdemes ennyire annak lenni. De később egyre jobban rám telepedett, minden szünetben keresett, naponta többször írt; állandóan hozzám jött a „problémáival”, hogy „adjak tanácsot”, ráadásul elvárta volna tőlem, hogy én is mondjam el neki minden dolgomat, miközben alig ismertük egymást, és mellesleg egyáltalán nem volt számomra szimpatikus. Főleg az nem, ahogyan közeledett felém. Mikor találkoztunk, egyből rám mászott, meg olyanokat mondott nekem, hogy „jól esik a kapcsolatunk” vagy „tudom, hogy nem vagy jól és szükséged van rám” Szörnyen rossz érzésem van mindig, ha rám néz…valami van a szemében, nem tudom megfogalmazni, de a hideg is kiráz tőle… vagy ha szimplán a közelemben van… nem tudom hova tenni, mit akar tőlem. ..

Rólam tudni kell egyébként, hogy abszolút nem vagyok az a közvetlenkedő típus, szeretem megtartani a 3 lépés távolságot mindenkitől, de azért igyekszem kedves lenni az emberekkel, amennyire lehet. Szóval egy ideig megpróbáltam célozgatásokat tenni rá, hogy ez nekem így egy kicsit sok, nem akartam elküldeni melegebb tájakra, az nem az én stílusom. De továbbra is így folytatódott minden,ezért inkább letiltottam mindenhonnan, hogy ne tudjon kapcsolatba lépni velem. De később rájöttem, hogy állandóan a barátaimnál kérdezősködik rólam, a magánéletemről, a családomról…

Kicsit ezen kiborultam, sőt inkább megijedtem. Úgyhogy határozottan megmondtam neki, hogy hagyjon békén és ne keressen többet, szálljon ki az aurámból. De nem hatott, azóta is ez megy, sőt…egész nyáron írt meg minden, pedig nem válaszoltam.

Szerintetek túlreagálom a helyzetet? Vagy szóljak valakinek? Zavar engem ez az egész, és nagyon megnehezíti a dolgot, hogy egy suliba járunk…

16 /L