Szülők! Ti észreveszitek ha gond van a gyereketekkel?

Szerintem azért, mert nem vagyok olyan keménykedő, egoista, falkavezér srác. Beszóltak párszor még a legelején, akkor még mindig visszavágtam valamit. Aztán egy idő után már nem is igen mondtam semmit, egyszerűen figyelmen kívül hagytam, nem törődtem vele. (az idiótákra nem éri meg rászánni az energiánkat)Elsőben még megy ez a "na, mi lesz az osztályranglétra"-kialakítás és mennek az oltások, pletykák, egymás méregetése stb. (sajnos) De hiába nem törődtem vele, akkor is folytatták. Már a külsőmmel se igen foglalkoztam, kinek mutogassam a szebbik énemet egy ilyen rossz közösségben, aki normális az úgyis elfogad. Nem is szívesen szerepeltem, mert féltem, ha rossz választ adok vagy felelek, kiröhögnek. (ez általában így is volt és jelenleg is így van) Egyre kevesebb emberrel beszéltem, egyre több ember nem vett komolyan és már semmi sem érdekel ott, gyűlölöm az egész közösséget. Ha egyszerűen hozzám se szólnának, az lenne a legjobb. És ha rossz választ mondok vagy nehezen felelek, ne csak rajtam röhögjenek, hanem a "nagyarc"-tagokon is, ha azokra kerül sor! Bezzeg az már nem megy, max az orruk alatt. Nem értem, hogy lehetnek az emberek ilyen undorítóak, valamilyen szinten el kell fogadni mindenkit. Ha nem szimpatikus, kuss legyen és hagyják békén! Ennyi. Amerikában pontosan ezért van olyan sok iskolai lövöldözés és kezdem őket megérteni, egyszerűen semmit sem tudtak tenni, féltek a megszégyenüléstől, magukba zuhantak végleg, mert annyira rájuk szálltak az oszt. társak.Tele voltak megszégyenüléssel,gyűlölettel, bosszúvággyal.De még egyszer kihangsúlyozom, hogy én ezt nem lennék képes megtenni. Csak sokszor eljátszok a gondolattal.Van kb. 1 ember az osztályban, akivel jól kijövök, de az is ellenem fordul bármikor. (de több, mint a semmi)