Nagy kegyetlenség ha egy lánnyal, akinek tetszem, szándékosan lekezelő, távolságtartó vagyok? Bunkó épp nem vagyok, csak hivatalos, hideg.

Van egy lány, aki teljesen odavan értem. Nem ő mondta, nem fejtem ki hogy honnan tudom (na jó röviden: másoktól + se hülye se vak nem vagyok).

Na most, azzal szórakozom (méghozzá tudatosan) hogy lekezelő, hideg, távolságtartó módon viselkedek vele.

Ha reggel az iskolafolyosón rám köszön, odavetek foghegyről valamit köszönést, és még nem is lassítok rá se nézek megyek tovább.

Ha kérdez valamit, válaszolok, a lehető legrövidebb, leghidegebb módon.

„Hol lesz az óránk melyik teremben? Ott az órarend.”

Ha rám mosolyog, visszamosolygok, de szándékosan úgy hogy azt érezze: Na te meg mi a jó francot akarsz? Mint amikor az eladó az autószalonban rámosolyog a láthatóan kispénzű vevőre (Józsikám, ez nem a te bukszádnak való).

És közben élvezem, hogy ő ezerféle módon próbál(na) közeledni, én meg levegőnek nézem, noha tény, hogy még sose küldtem el a francba. Legalábbis nyíltan nem.

Nagy paraszt vagyok?

Vagy ez már nem is parasztság, ez már szadizmus?