Hol van az a határ, amikor már túl személyes egy tanár-diák beszélgetés?

Tanar diak kapcsolat az ha pl (kemia tanar) meg kerdezem az adott tantargyrol kerem magyarazza el, vagy ez ez hogy lehetseges barmi ami a kemiahoz kapcsolodik

csaladi elet, vagy milyen nok tetszenek,jar e szotakozni hova stb ez mar nem a diakra tartozik!

Diak ne kerdeze folosleges kerdeseket de ugyanugy oda vissza, tanar se kerdeze meg hogy hetvegen a baratodal aludtal e milhen volt az ejszakad stb!

Elég arra ügyelned h ne ess túlzásokba, túlzott intimitásba a beszélgetés során, bár gyakran a tanártól is függ, inkább , mint diáktól. Pl volt olyan tanárom, aki spirituális témát hozott fel szünetben, és magyar tanár volt asszem; aztán akit nem érdekelt már a téma, odábbálltak, maradtunk páran, és evvel semmi gond, a tanár hozta fel a témát.

Jó esetben a diák alkalmazkodik ilyenkor is a tanárhoz, szerintem normális, ha némi tiszteletet és elsőbbséget tanusít a diák, a tanár felé. Pl ha a tanár felhoz egy témát és az érdekli a diákot pl szünetben, akkor helyénvaló. Egy normális pedagógus nem fog átlépni semmilyen illetlen határt, és tolakodó se lesz, odafigyel a jelekre, h érdekli-e a diákot, amiről beszél, és nem erőltetni, ha érdektelen a diák számára.

Ha mégis valamilyen szempontból gyanús számodra, mit, hogyan stb hoz fel a tanár, akkor értésére adhatod; durvább esetben más tanárnál panaszt tehetsz erről, ha tényleg indokolt és feltűnő, pl a magánéletedben vájkál a tanár anélkül h jóvá hagytad volna.

Viszont fordított esetben is elvárható: a diák is legyen tapintatos. DE EZ TANÁRFÜGGŐ IS EGY SZINTIG! Miért ne dicsérhetnéd a gyermekeit, ha óvatosan felhozod a témát és láthatólag nem zavarja, sőt, akár örül ennek...? Csak ügyelj az időre, mikor, mennyi ideig beszélgettek, figyeld a jeleket, termére vagy-e már neki talán, és akkor udvariasan köszönj el. Ha meg nincs ilyen gátra erre utaló jel éppen, nyugodtan beszélgess a tanárral, és csak fokozatosan puhatold ki, milyen újabb téma "fér bele". Ha véletlenül számára nem passzol a téma, udvariasan elnézést kérsz, és nincs evvel baj. :) Nyilván nem vájkálni akarsz a magánéletében és semmi durva, akkor meg néha felhozhatsz témát, ha az időpont , helyzet, helyszín indokolja.

Ügyelj arra, h nyilvános helyen kommunikáljatok, pl osztályteremben NE kettesben. A folyosó ideális, mert nyílt terep. Tehát tilos a pedagógust félreérthető helyzetbe hoznod, főleg ha férfi, ezért jól látható helyen legyetek akkor is ,ha személyes problémáshoz kérsz segítséget egy szimpatikus tanártól, bár e célra ha van ingyen iskolapszichológus, akkor megfelelőbb vele beszélgetnie a diáknak a saját személyes problémáiról.

Pár tényezőt összeszedtem most, hallgass a józan eszedre, és egyénenként más és más a lehetőség, tehát fokozatosan puhatold ki.

Több tanárról is van az évek során emlékem, aki nyitottabb volt felénk , diákok felé, és érdekes témákat hoztak fel, volt, aki nyitott volt arra, ha szünetben mi hoztunk fel témát. :) Sokszor persze tantárgyspecifikus volt a téma, de olykor magánéleti, de ilyekor inkább csak a tanár magánéletéről lehet szó, ez esetben is csak ha ő hozza fel és ha látja, hogy legalább egy-két diák nyitott erre és ha egyben nem kényes a téma.

Pl volt, hogy egyik tanárunk betegség miatt huzamosabb ideig nem tanított, visszatérésekor meg pár szót említett a betegsége okáról, mi meg meghallgattuk. Helyzetfüggő is tehát, meg emberfüggő.

Volt olyan tanárom, akivel érettségi után viszonylag közel kerültünk, pl utcán összefutva, és jóval bizalmasabb, szinte már haveri témák is szóba kerültek, bár pl múlott ez azon is ,h alig volt idősebb nálam, és hogy mindketten férfiak vagyunk.

Volt egy tanárom, aki nyitottabb volt az átlagnál, és a rock-diszkót ő csinálta a suliban, szóval olyankor vele zenéről simán lehetett dumálni, de ha utcán összefutottunk vele, akkor az életdolgairól simán el lehetett vele filózni. Bár a személyes élettér, magányügyek többnyire nyilván kényes téma, ez már nagyon személyfüggő, helyzetfüggő.

Volt tanárom, aki szülési szabadságból jött vissza, a helyzet adta, hogy amikor behozta a babáját, megdicsértük.

Szóval nem kell ennyire görcsölni, mit lehet, mit nem, de kell egy józan határ, és adott helyzetre ráérezni. :) Mindazonáltal jól tetted, h kikéred erről mások tapasztalatát, meglátását, és köszönöm, h megosztottad itt a fórumon aggodalmad.

Szia! Igazából helyzetfüggő és kontextusfüggő a dolog. Nyilván, ha már hosszabb ideje tanít és évek óta ismered és szoktál vele beszélgetni, akkor több dolgot megjegyezhetsz, mintha csak pár hete tanítana. Az ő reakcióiból is le lehet szűrni, hogy meddig mehetsz el. Innen ezzel kapcsolatban nehéz tanácsot adni.

A lényeg itt inkább azon van, hogy van egy határ, ameddig a diák megadja a tanárnak a tiszteletet, illetve érződik, hogy a tanár fölérendelt, a diák pedig alárendelt és nem mellérendelt szerepben van. Ezen a határon ne menj túl és nem lesz semmi baj.

Személy szerint nekem jól esne, ha megdicsérnéd a gyerekeimet, nincs ebben semmi baj. Ez amúgy is inkább ilyen általános dolog, ilyeneket lehet mondani. Viszont az már gáz lenne, ha megkérdeznéd, hogy fiút akartam volna-e vagy lányt. Mert ehhez már semmi közöd nincsen. Az a lényeg, hogy amíg érzed a határokat, hogy meddig mehetsz el, addig semmi baj nem lesz. A kontextus megadja ezeket a határokat.