A tanárok mennyit keresnek? Szerintetek lehetek csillagász, ha lány vagyok? Mert a lányokat sokan lenézik

Volt csillagész nő már az ókorban is, aki híres volt:

[link]

Engem a fizika érdekelt, harmadikos általánosban saját laborom volt, főleg dörzsölési elektromossági eszközökkel (kondenzátor, elektroszkóp, csengő, Elmó tüze és mini villámok). Inkább csak önmagáért érdekelt. Úgy direktben nem akartam megmutatni semmit, de azért nekem is volt különös ok, hogy miért is az ilyesmi érdekelt: a családban nem volt túl jó, mindennapos volt a piálás és a verekedés, az iskola meg akkoriban még nem ment jól a sok szorongás miatt, szóval első sikerélményeim inkább az ilyen természeti jelenségek közül volt való, a felnőttek és gyerekek világában nem ismertem ki magamat. A természettörvények viszont érdekeltek, azokban megbíztam, a közeli felnőttekben sajnos nem lehetett. Később jobb lett, sok értékes felnőttet ismertem meg (iskola, gyerekkönyvtár), az új iskolában meg barátaim is lettek.

A matek is érdekelt, de az még sokáig nem ment jól, később viszont egyre jobban érdekelni kezdett a matek is (a programozással együtt). De az igazi legrégebbi vágyam a fizika maradt továbbra is, talán azért, mert ahhoz kötnek a legkorábbi gyerekkori sikerélményeim.

"Igen most szeretném eldönteni mi is szeretnék lenni az életben,és a csillagászattal az akarom bebizonyítani ,hogy elérjem hogy én is legyen olyan sikeres nő ,akit elismerések várják."

Ezek szerint mégsem volt olyan "véletlen" a "tanárok mennyit keresnek" kérdés. A helyesírásod után ítélve, inkább ne legyél tanár! Máris a csillagokban jársz.

konkrétan van nőismerősöm, aki csillagásznak tanult. Szóval igen, lehetsz az.

De minek? Ahogy olvasom, nem igazán a szakterületed, különben nem okozna problémát pl. Henrietta Swan Leawitt, Caroline Herschel és a többiek munkásságának ismerete -a jelenlegi hölgyekről nem is szólva. De ha csak az MCSE-ben néz körül az ember, ott is akadnak nők szép számmal.

10. Ha a csillagászattal akarod hogy te is legyél olyan sikeres nő akiket elismerések várnak sőt: a férfi tudósokat szeretnéd felülmúlni - ez esetben nem marad más számodra mint hogy csillagász legyél.

Ha...

Mert magadba nézve azt kellene kicsit megvizsgálnod, hogy ez mint életcél/küldetés érdemes-e arra a munkára/befektetésre/kockázatra amit beleölnöd kell.

Annak aki szeret téged, nem az lesz a legfőbb értéked, hogy nagy sikert érsz el mint csillagász és legyőzöd a férfiakat.

És mire ezt eléred lehet, hogy neked sem az lesz fontos - viszont lehet, hogy már messze jársz egy vakvágányon a visszaforduláshoz vagy váltáshoz.

Mi lehet ennek a vágynak az eredete, hogy versenyezni, férfiakat lepipálni legyőzni kell ? Haragszol rájuk ?

Igen lehet abban valami, hogy - különösen manapság - nevelésre szorulnak - ha sikerül magadnak egy arra érdemest megszelidíteni, az többet ér neked mintha legyőzöd a világ férfiait.

Nem fognak a lábad előtt heverni - különösen ha csillagászattal "bizonyítasz". Nem fogja érdekelni őket.

Versenypálya sok van a magára szabott versenyszámban akár bárki lehet első - de kit érdekel az és kinek van hasznára ?

Épp csillagászként a legjobb megbecsülést kivívni ?

Vagy (egyenrangú) életszövetséges társként - anyaként, apaként, munkaerőként, vag akár tudősként ?

Mihelyst egynél több van rangsort kell állítani mi van miért.

Érhettek olyan benyomások amik arra ösztönöznek, hogy bizonyítanod felülmúlnod kell és aligha véletlenül épp férfiversenytársakat - mert tőlük érzed magad nem megbecsülve.

Én azt mondom inkább keresd olyan fiúk barátságát később férfiú szövetségét akikkel szemben ez az érzés értelmét veszíti ... kiki a maga minőségében legyen megbecsülve - elsősorban azzal, hogy mások számára érték - szövetséges támasz közös célokkal és küldetéssel.

Az öncélú versengés - üres... megszerzed a dobogós helyet és rájössz hogy nem ér semmit.

Én a versengés helyett az együttműködés híve vagyok - aminek közös célja van.

AZ ember olyan lény aki szeretet által lesz értékké.

És az az értéke hogy szeretetével értékké tesz másokat.

Önmaguknak is. Ez tartalmasabb motiváció.

Végezetül idézek neked egy klaszikust:

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik."

Csak az 1Kor13 utolsó verse maradt le:

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.