Azt gondolhatja, hogy tetszik nekem?

Nyolcadik osztályba járok. Van egy osztálytársam, nem az a kimondottan jóképű fajta, alacsony is... Mindenki szerint ronda. De szerintem nem. Nagyon okos, csak kicsit furcsa tud lenni. Én is ilyen vagyok, ,,okos, de dilis". Ötödik óta egy osztályba járunk, de tavaly beszélgettem vele először egyszer, idén pedig úgy háromszor, nem túl sokat. Ilyen kis hülyeségekről, mint hogy egy filmen láttam, amint német gyerekek belesétáltak egy óriási húsdarálóba. Erre azt válaszolta, hogy ,,Akkor te már mindent láttál". És mindig mosolygok rá. Nem tudom, akaratlanul is. És ő is mosolyog rám. Olyankor elfordulok, valószínű, hogy teljesen elpirulok. Ha az osztályban valaki valami óriási baromságot mond, általában egymásra nézünk és nevetünk, de nem beszélünk szinte soha. Órán néha ránézek, szinte mindig észreveszi. Ma amikor pont arra fordultam, ő nézett engem...

Karácsony után én adtam neki ajándékot a suli előtt az órák után, és a legjobb barátnőm szerint teljesen elvörösödött közben a fejem. Másik barátnőm, aki nagyon jóban van vele, megkérdezte tőle, hogy mit szól az ajándékhoz, és azt mondta, hogy ,,Pozitívan érintett. De ne érts félre!"

Egy osztálytársunk, aki szegénykém nagyon együgyű, megkérdezte tőle, hogy járna-e velem, aztán ugyanezt tőlem is megkérdezte, s mint kiderült, mind a ketten azt válaszoltuk, hogy még senkivel sem szeretnénk járni, mire az a csaj kikiabálta, hogy tökéletesen összeillenénk. Én pedig nagyon zavarba jöttem.

Magam sem tudom, hogy tetszik-e, és azt sem, hogy vajon-ő mit gondolhat rólam...