Miért kell megalázni egy gyereket az énekléssel?

5. osztályos koromban kellett énekelni így külön szólóba, mert új tanárnőt kaptunk.

Konkrétan sírva fakadtam, nem volt humoros, a többiek kinevettek és szörnyen éreztem magam.

Sírós hangon is csak nyöszögetett az Erzsike néni, hogy de énekeljek.

Elfutottam volna, a többiek pedig piszkáltak.

23 éves vagyok még mai napig rossz élmény.

Szerinted a tanárnak vicces hogy "leéget"? Amúgy sem az ő hibája hanem az éretlen osztálytársaidé. Én inkább énekelek mint írjak egy két oldalas dolgozatot Kodály életéből, meg a dúr hangsorból..De gondolom te másképp gondolod.

Nálunk úgy van hogy csak azok röhögik ki egymást akik haverok, de ha mondjuk egy gyerek nem tud rendesen énekelni csak megvonjuk a vállunkat.

"Ez igenis megalázás enyhébben fogalmazva leégetés , mert a szegény gyerek akit felszólított elképesztően lámpa lázas"

Ebből kiindulva ugyanígy megalázás az, ha mondjuk matekórán kihívják a táblához feladatot megoldani. Vagy megalázás, amikor angol órán az akkor még irtó bénácska kiejtésemmel beszélnem kellett az egész osztály előtt.

De akkor ilyen alapon senkit soha ne szerepeltessünk, ne feleltessünk, ne kérjünk számon rajta semmit, mert tudod, bármi lehet "égő".

Fel kéne végre fogni, hogy az embernek vannak bizonyos - vele született vagy szerzett - képességei, melyekről időről időre számot kell adni. Fel kéne fogni, hogy az ember képességei nem korlátlanok, mindenkinek vannak bizonyos határai. Valakinek az éneklés nem megy, másvalakinek a kötélmászás, másnak meg a Pithagorasz-tétel. Ettől azonban még ugyanúgy számot kell adni a képességeiről és tudásáról, mint bárki másnak. Igen, néha érheti kudarc, mint ahogy érni is fogja az életben rengetegszer. Tetszik vagy sem, de akit úgy nevelnek, hogy kínosan ügyelnek arra, hogy tanulmányai alatt semmi kudarcélmény ne érje (parasztosan mondva ki van nyalva a s**gge), az garantáltan a későbbiekben nem fog tudni mit kezdeni, ha kudarc éri. Márpedig fogja érni bőven. Csak amit egy normális ember rendesen kezelni tud, attól az ilyen elkényeztetett, naptól is óvott teszetosza alak sírva fog anyuci szoknyája alá futni.

"Ez igenis megalázás enyhébben fogalmazva leégetés , mert a szegény gyerek akit felszólított elképesztően lámpa lázas , de olyan szinten , hogy még a farsangra se szokott eljönni , mert már majdnem halál félelme van , vérzik az orra és sír."

Itt nem az énekléssel, hanem a komplett gyerekkel van probléma. Ha már az éneklés ekkora stresszt vált ki belőle, mi lesz vele később? Vagy megembereli magát, vagy... nos egyik tanárom úgy fogalmazott: "Aki gyenge, életképtelen, ...az meghal."

#26: pont ez az.

Ha majd egyetemen (már ha oda eljut) egy kőkemény vizsgán számot kell adnia a tudásáról úgy, hogy adott esetben 3-4 másik, felkészülő hallgató is van vele egy teremben, mit csinál? Sírva fakad, hazafut, és gyakorin elkezdi anyázni a tanárt?

Vagy ha a főnöke valamit számonkér rajta?

Ha gyakorlaton olyat mernek vele csináltatni, ami nem megy, mit csinál? Otthagyja a szakot/munkát, és feljön gyakorira rinyálni?

Aki ennyitől lelkibeteg lesz, annak a stressztűrő képessége nulla, és ha minidg csak olyasmit csináltatnak vele, ami 100%, hogy sikerül neki, egyrészt fejlődni nem fog (illetve csak korlátozott mértékben), másrészt egyszerűen életképtelen lesz. Az nagybetűs életben nincs ám olyan, hogy "ez nekem ciki, valami mást akarok csinálni".

Hát nálunk nem így ment, megkérdezte a Tanárnő, hogy énekelni szeretnék, vagy mondani a dalszöveget, meg életrajzi adatokat kellett mondani, vagy a dodekafóniáról magyarázni, vagy ilyesmik. Nekem nagyon jó énektanárom volt, és nem volt kötelező felelésnél énekelni!

Egyszer azért ÖNKÉNT énekeltem (borzalmas hangom van) felelésnél...

Mire mondta a Tanárnő: "Hát ezt a bátorságot értékelem!" :D :)