Miért alulmotiváltak, depisek a mai fiatalok?

Nos, minden generáció valamiért rosszabbnak látj a következőt, de az emberi tulajdonságok mindig ugyanazok maradnak. A kedves kérdező generációja is biztosan lustának és motiválatlannak tűnt az előző nemzedék szemében.

Ettől függetlenül, a mai életmód biztosan befolyásolja a tizenévesek lelki világát. Az ipari forradalom ötödik, hatodik, hetedik hulláma mostanra teljesen technológiafüggő társadalmat épített ki, (lásd: Kiborg elmélet) és a modern jóléti társadalom ezzel kombinálva nagyon sokszínű, de nagyon stresszes életteret generál.

A hagyományos társadalmi szervezőerők (egyház, nagycsalád, helyi közösség) már egy jó ideje válságba kerültek és ma nincs olyan szervezőerő, ami a társadalom gerncét adná. Ez egyfajta morális vákuumhoz vezet.

Röviden, ez egy nagyon hosszú folyamat, ami körülbelül 150-170 éve kezdődött el, az első ipari forradalommal, és mélyen alakítja át a nyugati társadalmakat. Ennek a folyamatnak betudjató, szerintem, hogy a következő generáció véltalannak, alulmotiváltnak tűnhet - alkalmazkodni próbál a változó világhoz.

Összefoglalva, nem hiszem, hogy emberi értékben, tudásban, tulajdonságokban a mai fiatalság bármiben más lenne az egyel, öttel, tízzel, ötszázzal, négyezerrel korábbi generációnal. A társadalmi környezet változása azonban nagyon vissza tud tükröződni az egyéni és a közösségi tudatukban. Ezt csak tusatosan, az emberi közösségekre, iskolai, családi, baráti kapcsoaltokra támaszkodva lehet elensúlyozni, változtatni. Az életmódjukat nem lehet átalakítani, de a negatív aspektusokat lehet halványítani, szerintem.

Remélem, őgy azért érthető.

Az igazi félelem kihozza belőlünk az "állatot". Ha úgy érzed, hogy sarokba vagy szorítva, akármilyen "gyámoltalan" kislány is vagy, elkezdesz karmolni, sikítani, vergődni! :)

Attól nem félünk igazán, amit nem ismerünk eléggé (hogy mennyire veszélyes is ránk nézve). A tudatlanságunkat pedig később valakinek a rovására írjuk, hogy nehogy nekünk kelljen elvinni a balhét, hogy "mért nem csapkodtam eleget, amikor elkezdtem rászokni az ártalmas dologra. Jah mert nem néztem utána, hogy milyen következményei lesznek? Inkább rövidtávú sikerek miatt eldobtam a jövőm... Ez a hiba nem róható fel senkinek, csak magunknak...

Tehát nem féltünk eléggé tőle, hogy meneküljünk! :) (mert azt hittük, tudjuk mivel van dolgunk...)

öhm ez azért kiegészítést kíván, ha már "osztom az észt", mert ez is olyan, mint két autó. A legstabilabb az, ha van első, és hátsó hajtásod is (4WD), mert akkor a múltból menekülve, de a jövőre fókuszálva haladsz. Ha csak első kerék meghajtású vagy, akkor "élvezed" a csúszkálást, nincs félelmed, de nem is olyan dinamikus a haladásod. Viszont a kemény "autók" a hátsókerekesek. Ha nagyon hirtelen akarsz kitörni a múltból, akkor először félre visz az autó, majd kicsúszol. (erőszakos lehetsz, mert a félelmeid "ellen" minden olyan eszközt felhasználsz, ami elősegítheti a menekülésed. Másokra nem leszel tekintettel, és veszélyes leszel magadra is.) Természetesen ha idő közben észreveszed a "driftelést", akkor visszavéve a félelmeid elől való menekülési kényszeredből, egészséges módon gyorsulhat az életed, olyan irányba, ami a félelmeidtől távol van, de ilyen embert keveset ismerünk, és leginkább csak a mozivásznakon sikerül "megtartani" az életünk "szekerét", ha a félelmeink hajtják. :)

Szóval maga a félelem nem elég szerintem. (elnézést a bugyuta példáért, de fiú vagyok, ennél jobbat nem találtam. :D)