Mit tegyek, hogy ne én legyek az iskola nyomorékja?

"Nem vagyok szerintem homoszexuális"

Jaa bocs,szerintem is az vagy!

Hjajj istenem, a világ legkegyetlenebb teremtményei a gyerekek.

Sok tanácsot nem tudok adni, mert majdnem így voltam én is mindig. Csak sok kitartást kívánok, és egyvalamit ne tegyél: ne hidd el amit mondanak: Tisztálkodsz szépen öltözködöl, lehetőségeidhez mérten rendben tartod magad nem lenne okuk cikizni akkor ne hidd el, hogy igazuk van.

Én majdnem így voltam, ráadásul kicsit dagadtabb is voltam, és ami vicc volt az az, hogy egy nálam majdnem 2x akkora gyerek szekált és kövérezett mindig. Csak ő falkavezér jellem volt, és a bégetőbirkákat könnyen maga mellé állította. Sokszor azt is akit a "barátomnak" gondoltam... Középiskolában már voltak rendes barátaim, de 1-1 ember ott is megtalált. Nagyon béketűrő vagyok, és nem vagyok híve az agressziónak, de úgy 10.-ben egyik addig csesztetett (megszokva hogy úgysem reagálom le keményen) hogy elpattant az agyam felálltam megfogtam felemeltem a levegőbe rába.sztam az asztalra és a szemébe mondtam: NE G@SZTASSÁL MEGÉRTETTED?! Ezt az osztály 90%-a szeme láttára sikerült előadni.

És onnantól soha nem basztattak :D

Valószínűleg a gyerekek szeretik túlfeszíteni a húrokat kitapogatni kinek mi az ingerküszöbe, és ha összejön 1-1 ilyen kihaénnem kategóriás majom egy békés nyugodt esetleg valamiért kifogásolható (dagi, alacsony-magas, szemüveges akármi) gyerekkel ott könnyen megszokják hogy vele lehet, mert ő úgysem reagálja le.

Tudom ilyen idősen nehéz elfogadni, de idővel túlnősz ezen. Én elkerültem 150 km-re egyetemre barátok, ismertségek iskola szempontjából új életet kezdhettem, és ott már semmi ilyen probléma nem volt. Oda már mindenki egy kialakult viselkedésmóddal érkezik, és nem mondom, hogy hibátlan mindenki, én sem voltam az, de ott már dolgozik az emberekben a tolerancia. Kollégiumi szobatársaimnak is voltak kibírhatatlan dolgaim, nekem is vannak-voltak hátrányaim, azért néha én is akaratos vagyok szeretek úgy megcsinálni dolgokat ahogy én kigondoltam, de ettől függetlenül mindenkiben volt hiba és nem rívott ki igazán a sorból senki.

Nem mondom, hogy így két évvel az egyetem után végül olyan nagy kapcsolatok maradtak meg ezekből, mert nem, csak 2-3 emberrel akikkel találkozok, és sokat beszélünk, meg a saját szakomon végzettekkel, de nem is ezért voltunk ott.

Azóta van munkahelyem az szintén egy ugrás volt, ahol új életet kezdhettem, mert ismeretlenül mentem oda, és ott is megkedveltek ahogy így visszahallom. Most megműtöttek pár napja, és írta a kollégám, hogy mindenki őt kérdezi hol vagyok, mert nem látnak :)

Ez tudom nem megoldás jelenleg a gondodra, de talán egy kis lelket öntöttem beléd, hogy van élet a gyerekléten túl is.

Az hogy meg lehomokosoznak... Én nehezen ismerkedem, eddig 2 komolyabb és hosszabb kapcsolatom volt, de most hosszabb ideje nincs barátnőm... Mégsem gondolnám magam homokosnak, mert logikailag akkor arrafelé érdeklődnék, de egyáltalán nem... Jó volt a barátnőkkel eltöltött idő, testi és lelki örömökkel együtt, csak vége lett... És aki nehezebben ismerkedik az nehezebben talál újat :)

Amíg látják, hogy megtehetik, csak addig szemétkednek.Ha egyszer leordítod őket, akkor majd visszavesznek az arcukból, vagy az is megoldás, ha trükkösen te is elindítasz valami ízes pletykát valamelyik főkolomposról, akkor azon fognak csámcsogni, nem rajtad.Hozd kellemetlen helyzetbe.

És az is jó megoldás, ha keresel valakit, aki hasonló helyzetben van és kiállsz mellette, védelmezed.Ez több szempontból jól jönne:bátor fellépést kölcsönöz neked és szerzel egy jó barátot vele.Aztán már csak össze kell tartani.Egész biztos, hogy van, a sulidban, aki hozzád hasonló helyzetben van!

Csajozz, és ha beszólnak, lépj fel keményen, mutasd meg, hogy nem vagy olyan gyerek, akivel lehet szarozni. Keményen szólj oda, ha kell, engedd hogy tetlegességig fajuljon a dolog. Én mindig népszerű voltam középsuliban, mert már az első hónapban sikerült lecsapni a nagyszájú kemény gyereket. Aki akkor még genyózott, az is becsült később, amikor tulajdonképpen elverettem magam, hogy megvédjek egy lányt. Viselkedj úgy, hogy megbecsüljenek, legyél férfias, eddz, figyelj oda a viselkedésedre, és akármilyen problémáid is vannak, maradj magabiztos.

Azt nem mondom, hogy boldog leszel, mert hiába voltam népszerű, én úgy éreztem egyedül vagyok. Mindig hívtak bulizni, szórakozni, de alig volt 1-2 közeli barátom, a lányok meg csak flörtöltek, párkapcsolat szóba se jöhetett. Fősuliban meg ha szerencséd van nem lesznek ilyen barmok, nekem pl. egész normális évfolyamom van, és inkább a kötekedős egyéneket hanyagoljuk.

Na de miért tartanak nyomoréknak?

(A legelső válaszolóval meg ne is törődj egy idióta bunkó. Ő a homoszexuális csak el akarta magáról téríteni a figyelmet.De ez nem sikerült neki.)