Gimnáziumi tanárok/tanárnők! Ti szoktatok foglalkozni a diákjaitok lelki állapotával?

Szia!

Sajnos az én tanáraim közül se jött oda senki megkérdezni, hogy minden rendben van-e. De utólag kiderül, hogy sok mindent tudtak rólam/rólunk és a háttérből igenis segítettek minket. Legalábbis a jobb indulatúak.

Én tanítónak készülök és majd olyan szeretnék lenni, aki igenis foglalkozik a gyerekek lelkivilágával. Hogy várjam el, hogy jól tanuljanak ha nem is ismerem a háttértörténetet!? Bár én alsósokkal fogok foglalkozni, de ugyanolyan fontos a figyelem gimiben is!:)

Csak tudod sajnos az baj, hogy nagyon kihasználják a tanárokat. A közhiedelemmel ellentétben nem csak bejönnek tanítanak aztán hazamennek és ennyi. Hanem javítanak, készülnek a másnapi órákra (egyre több az óraszáma egy-egy tanárnak), értekezleten vannak és a saját családjukra is kevés idejük, energiájuk jut. Sokan sajnos kiégnek és nemhogy a diákok lelkivilága sem érdekli, de tananyag sem.

21/L

Órán nem nagyon fognak odamenni egy látványosan szenvedő emberhez, hogy megkérdezzék, mi a baja, mert egyrészt az óra tanulásra való, másrészt vannak olyan osztályok, ahol a megkérdezettet utána kiröhögik, mondván hogy lúzer. Én gimisként elég komoly mentális zavarokkal küzdöttem, és szünetekben, vagy ha nem sokan voltak körülöttünk, odajött néhány tanár érdeklődni vagy a segítségét felajánlani.

Nem fetrengtem a padon, meg nem vágtam direkt hülye pofákat. Ha egy diák ezt csinálja, az egyértelmű jel arra, hogy csak magára akarja vonni a tanár figyelmét ahelyett, hogy kinyögné, mi a baja. Ez inkább szánalmas. Ha a szüleidnek megnyílnál és velük próbálnád megbeszélni a problémáidat, talán nem áhítoznál ennyire a tanárok figyelmére.

Én is annyi idős vagyok, mint te. Nálunk az egész iskola rohan, senkinek nincs ideje senkire, csak a tanulással kapcsolatos dolgokkal foglalkoznak a tanárok, az osztályfőnököm is. Mutatja pl az is, hogy osztályfőnöki óra helyett a saját tantárgyát tartja, amit szerintem inkább arra kéne használni, hogy javítsa az osztályközösséget, vagy jobban megismerjük egymást. Például általánosban még olyanok voltak, hogy egy ember kiállt és csak jó véleményeket kellett róla mondania mindenkinek. Volt, akiről többet sikerült, valakiről kevesebbet, de nyilván jól esett az illetőnek. De nem csak ez, ehhez hasonló "játékokat" talált ki az osztályfőnök akkoriban.

Az egyetlen olyan, aki foglalkozik a tanítványaival, az a némettanárnőm, róla nem is tudnék semmi negatívumot mondani. Órán is szokott beszélgetni velünk, nem ilyen vagdosós, szomorú dolgokról, mert szerencsére senki sem olyan. Ugyanakkor ő is elmondja, hogy például mennyire unta, hogy 4 órán keresztül az érettségizőkre felügyelt, hogy azért a tanárok élete sem habostorta, mert nincs sok beleszólásuk abba, hogy hová és mikor osztják be őket. Tekintettel van arra is, hogy nekünk a dolgozat mikor lenne jó, nem teszi olyan napokra, mikor valami fontosabb tárgyból témazáró van. Én kérdeztem már tőle négyszemközt is, akkor is teljesen normális, segítőkész volt.

Üdv 17/L