Volt már ilyen veletek? Alig találtam meg egy nagyon régi iskolatársamat, máris szinte "elvesztettem"!

1987. május 26.-án kezdtünk el néhány percre beszélgetni. Nagyon üdítő érzés volt, még kezdő tinik voltunk. Én 13, ő 14 éves volt abban az időszakban. Most 37 és fél év múltával rámköszönt a villamosmegállóban, hétfő reggel. Hihetetlenül felderültem, nagyon boldog voltam, szinte madarat lehetett volna velem fogatni. Egy jódarabig együtt utaztunk a javaslatára, és alaposan kibeszéltük magunkat és a világ dolgait.

Röviden elmondta az élettörténetét: válófélben van, túlságosan megromlott a házassága - számtalan párterápiás kísérlet ellenére már nem jönnek ki egymással a férjével. Egy közös kisfiuk van.

Ezen a héten jót beszélgettem vele mobilon, még a munkahelyéről is visszahívott, amikor ráért éppen néhány másodpercre. Most talán kicsivel több, mint egy órája mondta, hogy feljelentette őt a férje és azért ne hívjam, mert nagyon ki van borulva. Majd jelentkezik.

Itt már csak az imádság segíthet helyrehozni az életét?