Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Vannak itt olyan 30 körüli...

Vannak itt olyan 30 körüli emberek,akik még a múlt fájdalmait cipelik? Hogy vagytok ma?

Figyelt kérdés

Szülői bántások, sulis csúfolások, toxikus munkahelyi légkör.


Bevallom őszintén, én igen, még mindig küzdök, de már sokkal jobb. Az alagút vége még messze van, de már nem teljes a sötétség.


Lehet sok embernek ez vicces, ha elmondanám mondjuk a 10+ éve nem is látott embereknek, hogy figyu én még mindig küzdök olyan dolgokkal, amit teviccesnek gondoltál mondjuk 9 évesen. Lehet akkorát röhögne, hogy még szembe is köpne.


Már sokkal ritkábban jönnek fel ezek a dolgok. Érdekes, hogy a jelenben lévő problémák feldolgozása pikk pakk meg van. Sokkal rosszabb dolgok is történtek velem, mint egy kis iskolai megverés mondjuk.


Ezek az emlékek mégis feltörnek néha, de már csökken az erejük, mert nem olyan sűrűn jönnek elő.


Aki hasonló cipőben jár az mit tesz, hogy éli túl, mit érez stb?



dec. 19. 04:22
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
75%

A gyerekkori bántások emléke rég elmúlt azzal együtt, ahogy a régi vadállat iskolatársak is legnagyobb részt eltűntek az életemből, vagy akibe esetleg véletlen mégis belebotlottam, azon is láttam, hogy már rég benőtt a feje lágya.

Sokkal inkább a családi rész kemény dió, mert abból nem lesz csak úgy múlt. Rengeteg feszültség terheli az anyámmal való viszonyt.

dec. 19. 04:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
85%

Apám párja bántalmazott amikor gyerek voltam. Most pont 30 vagyok, túl vagyok több depressziós időszakon, de a folyamatos szorongás, az önértékelési problémák, a hangulat ingadozások, a halálvagy nem tűnnek el. Hiába a boldog élet, a férj, a család, a megfelelő munkahely...

És hiába a pszichológus.

dec. 19. 06:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
48%
Mindenki cipeli, cseszed. Ezt nem lehet letenni...
dec. 19. 07:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
71%

Az én esetemben iskolai bántalmazás (de már óvodától kezdve), otthon pedig verbálisan bántottak folyamatosan..


Ebből kifolyólag felnőttként elég komoly szociális fóbiával küzdök, gyakorlatilag minden nap egy kínszenvedés mikor emberek között kell lennem.

Kizárólag csak otthon tudom jól érezni magam.


Sajnos ezt dobta a gép, nem mindenkinek lehet rendes élete... :(

dec. 19. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
77%
Párom 40 éves és még mindig van feldolgozásra váró traumája. Nagyon szar gyerekkora volt és mint utóbb kiderült, nem várt gyerek volt. Szakembernél is volt már, meg majd menni is fog, könyveket olvas a témaval kapcsolatban, kiírja a traumáit..
dec. 19. 07:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
46%
Engem már nem nyom. Most a gyerekvállalás a téma és én azért vagyok ellene, mert nem akarom szegényt annak kitenni, amit én átéltem.
dec. 19. 08:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
27%
Időnként belémnyilalnak fájdalmas emlékek. Olyankor őrlődök, kattogok. Amikor már úgy vagyok vele, hogy letisztáztam magamban az összeset, újra benyilal egy kínos eset ami régebben volt úgymond terítéken. Ördögi kör. Égészen óvodáig visszamenőleg. Mert emlékeim szerint rám voltak szállva a kis genyák, tehát nem arról van szó hogy Pistike elvette a fogkefémet. Ez egy sérülésgyűjtő intézményrendszer. Nem tudom, én nekem valami ősközösségbe kellett volna leszületnem.
dec. 19. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
9%
Mielött megnyitottam azt hittem hogy egy "Nagyon fáj a trianon" kérdés lesz.
dec. 19. 10:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
27%

Gyerekkori sérelmeimen már rég túl vagyok, kevés dolog van amit "cipelek".

Az exek okozta sebek mára már hegek, régóta azok, viszont a felvett rossz szokásokat cipelem magammal még. Sajnos ezek miatt tönkrement egy kapcsolatom és azóta úgy gondolom, hogy nem is akarok még komolyat, még ha nagyon is hiányzik.


Apám halála még egy olyan dolog ami fájó pont és sokszor eszembe jut, álmodok még vele. Azért jóval könnyebb, mint az elején, de még nehéz teher.


Több év depresszió volt régen amúgy, utána minden sokkal jobb lett, szóval kevés dolog van manapság amit cipelnék, inkább hamar lerendezem magamnak amit kell. Tényleg nagyon erős hatás kell legyen, ha valaki nekem maradandó rosszat akar okozni amit cipelek sokáig.

dec. 19. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
Nekem a suliból a wc maradt meg, egy trauma volt használni. Nem tudom miért, de a lányoknak maniája volt a kézmosónál pletykálni és, ha véletlenül pukiztál egyet a dolgod intézése közben, röhögtek. A másik kedvenc elfoglaltságuk, hogy ki akarták deríteni melyik fülkében milyen nevű lány van. Persze ha visszaszóltál hogy húzzanak el, akkor idegbetegnek hívtak. És az a bűz... egyetemen meg én nem tudom mit csináltak a lanyok a fülkeben de sokszor sorra sem kerültem a szünet alatt.
dec. 26. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!