A középiskolai osztályfőnöki szerep tényleg csak egy adminisztratív munka?

A "nem annyira megterhelő" még mindig nem az "adminisztratív" szinonimája.

Rengeteg adminisztratív feladatot lefed, amit magas óraszámmal kell folytatni rendszeresen, de pont ezek a példák is cáfolják, hogy pusztán adminisztratív lenne.

Ezért is értetlenkedem továbbra is a kérdésen.

Pályaelhagyó tanár vagyok, viszonylag hamar otthagytam ezt a hivatást, de azért egy osztályfőnökség még belefért a pályafutásomba. Ezt csak azért említem meg, mert amit írok, azt tapasztalatból fogom írni.

A legnagyobb tévedés, hogy ez mindössze heti 1 órából, meg egy kétnapos osztálykirándulásból állna. Már eleve egy osztálykirándulás megszervezése is komoly feladat, ez nem csak annyiból áll, mint egy családi kirándulás, hogy kinézed az úticélt, megveszed a vonatjegyet, esetleg nézel szallas-hu-n valami szállást, és nekivágsz. Eleve úgy kell megtervezni, hogy az passzoljon az iskola házirendjéhez (a legtöbb helyen kötelező olyan programoknak is lenni, amire ráhúzható, hogy oktató-nevelő célja van), nyilván olyan úticél, és program kell, ami 30 tanulónak + 60 szülőnek is megfelel, aztán megfelelő szállást kell találni, ami kb. 30 főnek szintén nem könnyű feladat, meg kell szervezni az utaztatást: különbuszt rendelni, vagy egyeztetni a MÁV-val, hiszen sok vonat van, ahol 30 fő extra utasszám már problémás lenne. Elő kell teremteni a költségeket, szerezni kell megfelelő létszámban kísérőket (ne legyenek illúzióink: egy tanár nem fog tudni 30 tanuló mindegyikére figyelni, és ezzel, ha netán valami baj történik, a saját állását veszélyezteti, sőt, akár még bírósági eljárást kockáztat.)

És ez csak az osztálykirándulás volt.

Az év békésebb isőszakjaiban sem csak heti 1 órát tesz ki az osztályfőnöki munka. Eleve az adminisztráció, meg a különböző mellékes feladatok alsó hangon is több, mint egy órát tesznek ki, húzósabb időszakban ez akár heti 5-10 óra, vagy még több is lehet. Az osztályfőnök feladataihoz tartozik a szülőkkel való kapcsolattartás, egyfajta mediátorként is kell viselkedni, mert konfliktusok mindig lesznek. Osztályon belül is, és persze a szülők, és az iskola között is. Az egyes iskolai események sem csak annyiből állnak, hogy az ofő odamegy díszelegni az osztállyal. A ballagás sem csak annyiból áll, hogy odaáll a tanulói mellé.

Meg persze az elvárható szinten ismernie kell a tanulóit (ugyan nem kötelező, de 9.-ben, vagy ha menet közben veszi át az osztályt, akkor abban az évben illik családlátogatásokat tartani), az iskolán belüli problémák elsimítása elsődlegesen az ő feladata, de ha valami egyéb problémája van a tanulónak, azzal is első körben az osztályfőnöknek kell foglalkoznia. Ha valami családi majré van, gyakran a hatóságok az osztályfőnököt is kikérdezik a tanulóval kapcsolatban, amikre nehéz lenne válaszolni anélkül, hogy ismernénk őt. (Ez mondjuk ritka eset, de nekem volt már benne részem.) Fel kell tudni ismerni, ha valami probléma van a tanulóval, és intézkedni kell, hogy a megfelelő szakember vagy szerv foglalkozzon vele onnantól.

(Biztos, hogy volt, amit kihagytam, de szerintem ennyi is bőven elég.)

Emellett számítani kell arra, hogy lépten-nyomon megtalálják az embert. Természetesen nem köteles a tanár a saját szabadidejét másokra áldozni, nekem például mindig is két telefonszámom volt, egy, amit csak a közeli ismerősök, barátok, család ismert, meg egy, amit a szülők is tudtak, és ha olyan programom volt, vagy egyszerűen csak nyugalomra vágytam, akkor délután 4-kor kikapcsoltam. De amikor nem tettem, nem volt ritka, hogy este 8-kor is megtaláltak, vagy ha nem telefonon, akkor Facebookon várt az üzenet.

És természetesen tisztában kell lenni az összes vonatkozó jogszabállyal, kínosan ügyelni kell arra, hogy a legapróbb olyan dolgot se csináld, amiért beléd lehet kötni. Továbbá van, hogy elég komoly pénzeket kell kezelni. Egy ilyen munka jókora jogi, erkölcsi, és anyagi felelősséggel jár.

Én magam is mint írtam, váltottam, és teljesen szokatlan volt ezek után, hogy most háromnegyed 4 után egyetlen percet sem kell foglalkoznom a munkámmal. Hétvégén azt csinálok, amit akarok, hétköznap esténként is szentelhetem magamra az időt, egy másodpercet sem kell a munkával foglalkozni.