Az mennyire normális hogy néhány tanár szeret "haverodni", spanolni a problémásabb egyénekkel? Ez mennyire jó dolog? Hol van a határ?

Olyan középsuliba jártam, aminek a városban az volt a neve, hogy: "A kiképzőtábor". Volt egy tanárom, aki az általad említett stílussal közelítette meg a tanulókat pont azzal a céllal, hogy figyeljenek rá, mint oktatóra. Ez többnyire bevált, mert sokunkból lett valaki:).

Igen, kell a határ a tanár-diák közt, de ha ezt a megfelelő ember tudja kezelni, akkor nem lehet gond és inkább előny.

Egy amolyan c.gánymódszer hogy haverkodni kell, simulékonynak lenni, azzal bizalmat váltasz ki, és már nálad is van az irányítás, manipulálhatod kedvedre.

Alaovetően nem alkalmazzák a tanárok. Az alapvető az hogy kikózösítést alkalmaznak óráról kiküldést a közösségi megszegyenítést, az osztály megvetését szítják.

Amivel az a baj hogy a problémásak eleve azért problémásak mert nem hisznek önmagukban hogy sikerulhet, hogy a jókhoz eminensekhez tartoznának, elitélik ónmagukat amely személyiségfejlodes vezet majd a lógáshoz drogokhoz is meg zülléshez és pont erre erősítenej rá a büntetés tipusu kirekesztő pedagógiával. És az általános az ez.

Már oviban kezdödik a sarokba állítással a személyiségroncsolás mellesleg.

A mai pedagógia kb mint 100 éve büntetéssel nevel. Csak épp nem veri a gyereket. De számtalan egyéb pszicho terrort alkalmaz.