Ilyenkor mit csináljak?

Életkori sajátosság, hormonok... el fog múlni :)

Nem kell vele erről beszélni, sem próbálkozni. Viszont valakivel beszélj róla, pl legjobb barátnőddel. Jöjjön ki minden.

De azt sem kell erőltetni, hogy elmúljon az érzés. Használd fel valami jóra: figyeld magad, ez jó önismereti időszak is lehet. Legyél te a legjobb tesiből, élvezd a mozgást :) Látod, máris hasznos valamire :)

A többi tényleg elmúlik, vsz. előbb, mint hinnéd.

És hála a jó égnek, ha olyan tanárral történik ez, aki tisztességes és nem használ ki téged.

"Ilyenkor mit csináljak?"

Semmit.

"én nem akarom, hogy tetszen... Mit csináljak, hogy elmúljanak az érzéseim iránta?""

Kezdjél bele valami új hobbiba, hogy minél jobban lefoglald magad valamivel, minél jobban eltereld a figyelmedet!

"Vagy szerintetek próbálkozzak valahogy?"

Ne!

"Tudja mi a szitu"

Csak beképzeled magadnak. Nem foglalkozik veled. Millió más dolga van 62 évesen, nem az, hogy minden diákjának a szívügyeit számon tartsa.

"Nem tudom elképzelni, hogy egy iskolás lánynak egy 62 éves ffi tetsszen.."

Nem minden 62 éves néz ki 62-nek. És nagyon sok iskolás lány férfi minta nélkül kénytelen felnőni, lehet, hogy ő is...

Nyugi, normális es elmúlik.

Egyszer tartott egy előadást felnőttoktatásban egy 60 év körüli nő és én az előadás azt vettem észre, hogy tetszik nekem. Tegyük hozzá, hogy nő vagyok én is.

Hazajöttem az előadás után, utána róla képzelegtem hetekig, nagyon szégyeltem magam és már azt hittem pszichológushoz kell mennem, mert nem hittem el, hogy így bejön egy ilyen idős nő.

Aztán megkaptam tanárnak és levert a víz, hogy miket fogok összeábrándozni az óráján.

A kurzus végén nem is érdekelt már, a mai napig nem voltak róla "szerelmes" gondolataim, pont hogy elcsodálkozok, hogy ez hogy jött nekem anno, mert semmi nincs benne ami vonzana.