Mit kéne tennem ebben a szituációban?
Először is kérném ha valami bántót írnál, kérlek csak pörgess tovább.
Szóval a szituáció: most vagyok középiskolás és egy jó közegbe kerültem be, kedves, támogató tanárokkal. Egy eléggé bántalmazó családban nőttem fel, tulajdonképpen magamat neveltem. Ebből a traumából származik az, hogy a tanáraimra mint “szülőként” nézek. (Persze ezt nem kell halálosan komolyan venni, tudom nem a szüleim, csak egy hasonló támogató figuraként nézek rájuk). Többször is próbáltak különböző dolgokban segítséget nyújtani, amit akarva-akaratlanul mindig visszautasítottam, hisz hiába szeretném azt a törődést amit nyújtanának, félek egy idő után többet akarnék (persze nem szexuális/romantikus értelemben). Most tudom a határokat, mi fér bele egy ilyen helyzetben, de nem tudom, ha közel engedem magamhoz őket, látnám-e még mindig a határokat. Alapvetően úgy érzem hogy tényleg tudnának segíteni, és a saját egyéni fejlődésemhez hozzá tenni, csak tényleg aggaszt, hogy esetleg rossz irányba menne el, és kényelmetlen szituációba helyezném mind magamat, mind tanáraimat. Szóval fennáll a két opció:
1) eltávolítom magam az egésztől, és elnyomom a vágyat, hogy bármiféle kapcsolatot építsek ki velük, ezzel megelőzve minden lehetséges rossz kimenetelt,
2) közel engedem magamhoz őket (hisz sokszor ajánlottak már fel segítséget), megadva magamnak a fejlődésre a lehetőséget, de kockáztatva azt is, hogy nem tudom kontrollálni magam, és túl sokat várok tőlük el.
válasza:Getzizés nélkül #2-re szavazok.
A legrosszabb, ami történhet, hogy kapsz valamit, és önkontrollt kell majd tanulnod.
Ez szerintem nem akkora gond.
válasza: válasza:Attól függ, mit jelent "közel engedni". Ugyanolyan élethelyzetet éltem át, mint te. Bántalmazó szülők, a beilleszkedés nehézségei, és a tanárok, mint szülői példaképek megjelölése. Megértelek. Ez egy nagyon nehéz és kiszolgáltatott helyzet.
Tapasztalatból fogok írni, ami NEM általános, de én ezeken mentem keresztül.
Elég sok tanárt engedtem magamhoz közel ebben az időszakban. Volt, aki ezzel nagyon visszaélt. Először kedvesnek tűnt, később viszont pont a gyengeségeimmel támadott meg. Volt, aki elpletykált minden személyeset, amit megtudott. Mások a kezdeti kedvesség után ridegek és elutasítóak lettek - biztosan attól tartva, hogy túlságosan kötödök majd.
És volt két tanárnő, akik elkezdtek nagyon a szívükön viselni. Sőt, túlságosan. Onnantól kezdve anyáskodtak. Megmondtak mit tegyek, hol tanuljak tovább és hasonlók. Olyan versenyekre vittek, feladatokat adtak, előadásokon szerepeltettek, amiket nem akartam. De tudták, hogy nem mondok nemet, mert kedvelem őket. Valahol biztos jót akartak, de csak elnyomtak vele teljesen.
Ezek mind általános és középiskolai tapasztalatok. Én megbíztam bennük, de mindben csalódtam egy idő után. Mai ésszel jobb lett volna tartani a távolságot. Sok traumától kíméltem volna meg magam.
Bárhogy is döntesz, jusson eszedbe, a tanár is csak egy ember. Tele hibával és akart/akaratlan szándékkal. És még valami, ami nem fog jól esni. Te sosem leszel nekik olyan fontos, mint ők neked. Mivel te vagy rossz helyzetben, nem ők. Nekik csak egy problémákkal küzdő diák vagy a sok közül. Kedvelhetnek, de ennyi.
válasza:Mer nem mondod ki az elvarasaidat? Mindent meg lehet beszelni.
A segitseget altalaban szivesen adjak,nem kell lelkiismereti kerdest csinalni az elfogadasabol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!